Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

kicsinek. Nem fordult vissza, mert mindenképpen látni akarta, hogy milyen egy orosz templom. Ez lett a szerencsénk! Az ebédidő letelt, és a német állomásvezető indítani akarta tovább a szerelvényt. Lelkészünk még nem ért vissza, ezért az ezredparancsnok az étkezési idő meghosszabbítását kérte. Közben befutott a körmendi zászlóalj szerelvénye, és az állomásvezető azt indította tovább helyettünk. Ezt a szerelvényt három kilométerrel az állomástól a partizánok felrobbantották. Ennek több halálos áldozata lett, és a mozdony, pár kocsival lefordult a pályáról. Jellemző a németek jó szervezőképességére, hogy amikor körülbelül egy óra múlva szerelvényünk a párhuzamos pályán a robbantás helye mellett elhaladt, már javában dolgoztak. A roncsok a pályáról el voltak távolítva, és a halottakat is már elföldelték. Az állomásról történt indulásunk előtt a szerelvényünket átcsoportosították. A málhakocsik kerültek előfutóként a mozdony elé.

A teljesen lerombolt brjanszki pályaudvaron áthaladva folytattuk utunkat. Orel előtt pár kilométerrel megálltunk, és itt töltöttük az éjszakát, mert az ore- li pályaudvart majdnem minden éjjel bombázták a szovjet repülők. Elajnalban esős, borús időben folytattuk utunkat Kurszk felé, ahova május 6-án 16 órakor érkeztünk. Ez volt a végcélunk. Az állomáson megkerestük a hadosztály összekötő tisztjét, aki átadta a térkép-egységcsomagot,51 és tájékoztatott az ezred kijelölt felvonulási területéről. Ezután a hadosztály ott levő gépkocsijával a hadosztály-parancsnokságra mentünk. A 9. könnyű hadosztály parancsnoksága a város süketnéma intézetében települt. Az ezredparancsnok jelentette az ezredtörzs beérkezését.

Az eredeti terv szerint a kirakodást azonnal megkezdjük, [majd] indulunk a felvonulási területre. Mikor a hadosztály-parancsnokságról visszaérkeztünk az állomásra, jelentették, még mindig bizonytalan, hogy mikor kezdhetjük meg a kirakodást. Úgy volt, hogy valószínűleg csak a késő esti órákban kerül ránk a sor. Ekkor az ezredparancsnok úgy intézkedett, hogy tekintettel a rossz időjárásra és a még rosszabb utakra, a kirakodás után Kurszkban elszállásolunk, és csak a reggeli órákban indulunk a felvonulási körletünkbe. Más dolgom nem lévén, magam is elmentem a szálláscsinálókkal. Megdöbbentett, amit tapasztaltam. Alig

51A 2. hadsereg alakulatai általában kétféle - a német hadsereg által rendelkezésre bocsátott - 1: 300.000 léptékű térképet használtak. Az egyik valóban a cári időszakból származott, melyet a németek felnagyítottak, és lila, vagy piros színnel felnyomott német helységnévrajzzal, illetve a rendelkezésükre álló - főképpen a közlekedési útvonalak jelen állapotára, s a domborzatra vonatkozó - egyéb kiegészítésekkel láttak el. Az európai szabványoknak megfelelő, másik változatot a német katonai térképészet a szovjetek által kiadott 1:500.000 és 1:1.000.000 léptékű térképek alapján készítette, áttekintő szelvényekkel látta el, s a helységneveket eleve német helyesírással tűntette fel rajta. A második világháború alatt ezen térképet - a szovjet hadseregtől zsákmányolt térképek és helyszíni térképészeti felmérések által - folyamatosan pontosították és kiegészítették. A keleti hadszíntéren bevetett magyar alakulatok alkalmanként 1:50.000 és 1:100.000 léptékű térképeket is használtak, melyeket hasonló léptékű zsákmányolt térképek „átdolgozása" által a német hadsereg tábori nyomdái készítettek. (Suba János hadtörténész, térképész szíves tájékoztatása alapján.)

19