Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 26. Mátai Ferenc őrvezető (17. gyalogezred ezredközvetlen árkászszázad) visszaemlékezése, 1942

Ezt az átkelést este szürkületben indították, és az orosz figyelő észrevette őket, majd felkészülve várták, hogy dobótávolságra érjenek hozzájuk, ekkor kézigránátot dobtak a ladikjukba és géppisztolysorozattal megsemmisítették őket. így a 14 fő magyar katonának a Don vize lett a temetője.347

E négy fő árkász között volt Kustos Imre honvéd, volt novai lakos is. A kijelölt négy fő árkász tartalékosok és nősek voltak, akiknek volt valami szolgálati vétségük, és ezért voltak az átvitelre kijelölve.

Mivel aztán úgy sikerült az átkelés, hogy 14 fő magyar katona életébe került, így aztán a későbbiekben ismételten szerveztek a gyalogosok közül önként jelentkezőket. Nevezetteknek azt mondták, hogy most gumicsónakkal lesz az átmenetei, amely nem fog elsüllyedni, mivel külön rekeszei vannak. így a tíz fő gyalogos átszállításához három darab gumicsónak kellett, melyhez kilenc fő árkászra volt szükség. Nálunk ismételten megkérdezték, hogy ki jelentkezik önként stb., de ekkor sem volt senki önként jelentkező az árkászokból. Ezért aztán parancs alapján úgy jelölték ki a kilenc fő árkászt, persze a nőtlenek és tényleges katonák közül.

E kilenc fő közé engemet, ikertestvéremet és Molnár István novai lakost is kijelöltek. Nekem megvolt az aknakutató tanfolyamom, ezért azt a parancsot kaptam, hogy ha aknatelepítés van, akkor az akna fölszedését nekem kell elvégezni.

Ezért a nyolc fő árkász parancsnokának engem jelöltek ki, ezután nekem az volt a feladatom a ladikok [ban], illetve gumicsónakokban, hogy a két evezőst és az egy-egy kormányost kijelöljem, valamint azt a személyt, aki majd a drótakadályt el fogja távolítani, és ha sikerül partra szállnunk, akkor a gumicsónakokat kiknek kell megfogni a partnál, majd mit kell biztosítani az árkászoknak.

A gyalogosoknak egy önként jelentkező zászlós348 úr volt a parancsnoka, akit én nem ismertem, mivel nem voltunk egy században vele. Ez a zászlós úr az én gumicsónakomban volt, akivel az elindulásunk előtt megbeszéltük, hogy ha a lerakott aknamezőt sikeresen megnyitom, akkor karjelzést adok, és indulhatnak. Ez sikerült, majd a gyalogosoknak az volt a feladatuk, hogy az oroszok futóárok- jába belemenjenek, és dobótávolságra megközelítsék azt a helyet, ahol az oroszok bunkerja volt.

Ahogy a bunkerhoz dobótávolságba értek, ekkor a zászlós úr kiabálta: „Igyi szudá szóidat, hőre ruki!'',349 de bizony az oroszok a bunkerből kézigránátot dobtak a magyar katonákhoz, ezt persze viszonozták a magyar katonák is. Mivel aztán a zárt helyen, a bunkerben sokkal nagyobb a hatása, detonációja a kézigránát robbanásnak, mint a szabad ég alatt, így aztán a magyar katonák megsemmisítették

347 A 14 magyar katona halálát a fennmaradt korabeli veszteség-nyilvántartási dokumentumok nem támasztják alá. Négyről ismeretes, hogy 1942. szeptember 2-án életüket vesztették. HIM KI Névszerinti veszteségkimutatás, adatbázis.

348 Személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk adatokkal.

349 „Gyere ide katona, fel a kezekkel!"

188