Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 26. Mátai Ferenc őrvezető (17. gyalogezred ezredközvetlen árkászszázad) visszaemlékezése, 1942

1942. év májusában kivittek ikertestvéremmel együtt a keleti frontra.341 Engem a 17. gyalogezred árkászszázad III. szakasz II. raj parancsnokának osztottak be, mely beosztásomban 1942. augusztus 17-én 10 óráig voltam.342 Ekkor puskalövéstől a volt „Bulcsú" figyelőnek nevezett helyen megsebesültem, mely sebesülésemmel a sztarij oszkoli hadikórházba343 szállítottak.

Megsebesülésem után a rajomat átadtam a Petrovics András nevű zászlós344 úr, szakaszparancsnokomnak. Eddig a rajomba beosztottak minden megvoltak, így a rajból én voltam az első sebesült. [...]

Sebesülésemmel egy hónapig voltam gyógykezelés alatt a sztarij oszkoli kórházban, ekkor a felgyógyulásom után ismételten a csapattestemhez kerültem. Ekkor nem kerültem vissza a volt beosztásomba, hanem a századtörzsbe osztottak be, csapatcsendőri beosztásba, amely beosztásba a második sebesülésig teljesítettem szolgálatot.345

1942. augusztus végén az oroszok átjöttek Gremjacsje községnél a Donon, és az egyik gyalogsági figyelőszolgálatot teljesítő rajból két főt elvittek magukkal, míg az ott szolgálatot teljesítő többi magyar katonát megsemmisítették, agyonlőtték őket.

így aztán a gyalogosok közül szerveztek tíz fő önként jelentkezőt, akiket át kellett faladikkal szállítani a Don vizén. Ezt az átkelést 1942. szeptember utolsó napjaiban346 indították. így nálunk is megkérdezték, hogy ki jelentkezik önként, mert ha négy fő önként jelentkező lesz, akkor, ha visszajönnek, azonnal meg fogják a Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Érmet kapni, és másnap mehetnek haza 14 napi szabadságra. Mivel minden árkász tudta, hogy milyen veszélyes a vízen járás, ezért nem volt az árkászok közül senki, aki önként jelentkezett volna. Ezért aztán úgy jelölték ki és parancs alapján kellett a négy árkásznak átszállítani az önként menő gyalogosokat.

341 Mátai Ferenc megjegyzése külön lapon: „Nagykanizsán 1942. május 6-án a 126.305-ös számú vagonba rakodtunk be, és e vagonban szállítottak ki minket az orosz frontra."

342Mátai Ferenc megjegyzése külön lapon: „Gremjacsje községnél a Don partján álltunk meg, és itt az első vonalban voltunk a visszavonulás megkezdéséig. Mi, árkászok a drótakadályt és az aknákat raktuk le a Donnál a gyalogság állása előtt."

343 Pontosabban 105. tábori kórház, Sztarij Oszkol.

344 Petrovics András tartalékos hadnagy, 17. gyalogezred, ezredközvetlen árkászszázad.

345 Mátai Ferenc megjegyzése külön lapon: „Mivel aknakutató tanfolyamot végeztem, és így, mivel az aknakutató készülék kezelésére is kiképeztek, ezért kerültem ebbe a beosztásba."

346 A visszaemlékezés szerzője által a későbbiekben „faladikos átkelésként" említett tragikus eset 1942. szeptember 2-án történt. A 17. gyalogezred ezredközvetlen árkászszázadából Kustos Imre honvéd mellett Kálmán János (Sümeg, 1911. november 19., anyja neve: Markó Anna) honvéd is a Donban lelte halálát. Rajtuk kívül a 17/11. zászlóalj 4. századának két honvédje - Magdalenics Antal (Drávaszent- iván, 1920., anyja neve: Cserép Ágota) és Molnár Antal (Káptalantóti, 1920. május 24., anyja neve: Galambos Karolin) - is a folyóba veszett. HL HM 22. v. oszt. 636.166/1942.

187