Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 26. Mátai Ferenc őrvezető (17. gyalogezred ezredközvetlen árkászszázad) visszaemlékezése, 1942
töltik a szeretteink a búcsút. Biztos, nem a legnagyobb örömben és boldogságban töltik ők sem, ha rá gondolnak, hogy mi hol is lehetünk, mit is csinálhatunk. Bizony Isten, aggodalmuk nem oktalan, mert tényleg a halál árnyékában járunk, és nem tudjuk, hogy mikor sújt le ránk a halál csontos keze. De bízzunk a jó Istenben; ő majd megsegít, ha megilletjük. Az éjjel álmomban otthol voltam, és átöltöztem civilbe. Bizony, fájó szívvel gondoltam vissza reggel az álmomra. Azt álmodtam, mintha tegnap este értem volna haza, és úgy, mint ma jött volna le a körmenet Alsófaluba. De közben fölébredtem, és aztán, amikor újra elaludtam, továbbra is csak azt álmodtam, hogy otthol voltam. Nem tudom, az álom csalóka tündére játszik-e velem, vagy az isteni gondviselés akar-e így vigasztalni. Mindenesetre akárhogy is van, fáj az embernek a szíve, ha fölébred és nem igaz. Már két ízben volt különös álmom. Az egyik apám halála alkalmából, a másik az pedig előtte éjjel, [ajmint lementünk a 47-eseknek segíteni. Mind a kettő veszélyt és bajt jelentett; talán ez majd jót jelent, talán a jóságos Isten segítségével ez majd valóra válik. Már nagyon elkelne a fölváltás és a hazamenés, már a legerősebb idegzetű embernek is megviselte az idegeit. Ha a jó Isten hazasegít, nekem is orvosra lesz szükségem, de nem nagyon bízok a közeli hazamenésben. Habár azt beszélik, hogy 8-15-ig lesz meg a fölváltás, de semmi jel sem mutat erre, és már nem is tudok hinni semmiben sem, sem a leváltásban, sem a télre, hogy itt maradjunk. Majd egy hónap múlva talán többet tudunk, ha az Isten megsegít. De most befejezem az elmélkedést, zárom soraimat, a jobb jövőben bízva, az Istent kérve, Őbenne bízva, az Ő segítségét kérve. 1942. szeptember hó 8-án. Saját kezű eredeti kéziratok. Dr. Adorján-Husz Rózsa és Húsz Magdolna (Zalaegerszeg), valamint Ilona Gustafsson (Húsz Ilona, Svédország) tulajdonában. 26. Mátai Ferenc őrvezetó' (17. gyalogezred ezredközvetlen árkászszázad) visszaemlékezése, 1942. Visszaemlékezés a tényleges katonai időnkben átéltekről 1940. december 2-án hívtak be a 17. gyalogezred árkászszázadához Mosonmagyaróvárra tényleges katonai szolgálatra, Mihály nevű ikertestvéremmel.340 Itthoni tényleges katonai szolgálati időnk alatt egy rajban, egy szobában voltunk elhelyezve, és az itthoni katonai szolgálati időnk békésen telt. 1941. évben én elvégeztem a tisztes iskolát és előléptettek címzetes őrvezetőnek. 340 Mátai Mihály honvéd, címzetes őrvezető, 17/1. zászlóalj. 186
