Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 22. Rózsa Gyula hadnagy (17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka) visszaemlékezése, 1942. március 1. - december 20. (részletek)
elkészült, amit rajzban és szóban feladatként megszabtam. Egy munka maradt el, a házam zsuppos tetejét bádoggal kellett volna beborítani. Ez a munka is szerepelt az elvégzendő feladatok között, de a sok gyengélkedő miatt ezt nem tudták megcsinálni. Az akadályt tudomásul vettem, és e munka elmaradását nem vettem a parancs nem teljesítésének. Távollétem alatt csak a már megszokott éjszakai bombázások zavarták a nyugalmat. A nappalok többnyire csendesek voltak. A hazautazásom alatt összegyűjtött hírek jutottak eszembe, és ezeket a csendes nappalokat azzal magyaráztam, hogy odaát lázas készülődés folyhat, csak azt nem tudjuk, mikor és hol törnek át. Tájékoztatott helyettesem arról is, hogy ezredparancs értelmében nappal fűteni nem szabad. A kemencéket csak 15 óra után lehet begyújtani, mert ha az oroszok füstölő kéményt látnak, azt tűz alá veszik. „Körülbelül két hete esett le az első hó, a hideg még tűrhető. Mínusz 15 foknál hidegebb még nem volt, de volt egészen enyhe hét is." - mondta Pintér Dezső. Sajnos az emberek az állásokban fáznak. Ott sem lehet nappal tűznél melegedni, mert a füst rögtön aknavetőtüzet vált ki. Reggel helyettesemet visszaküldtem eredeti helyére, én pedig jelentkeztem az ezredparancsnoknál. Szakáts ezredes úr örömmel vette tudomásul visszaérkezésemet. November 20. volt. Mindjárt kezembe adott egy okmányt, amellyel december 1-jén Latnaja vasútállomáson át kell vennem a németektől két darab 50 mines páncéltörő ágyút.227 Személyesen menjek értük. Beszámoltatott utamról, majd elbocsájtott. Ezzel a jelentkezéssel minden visszazökkent a régi kerékvágásba. Másnap megszemléltem a földalatti istállókat. Jó munkát végeztek századom emberei. Az állatok melegétől kellemes, jóval nulla fok feletti volt a hőmérséklet. Az istállók közelében rendben álltak a nyáron lekaszált rozskévék is, amelyeket lovaim megmentése érdekében halmoztattam fel. Biztos voltam abban, hogy ha beköszönt az igazi orosz tél, akadozni fog a lótáp kiszállítása. Igaz, jelezték azt is, hogy a lóállomány több mint a felét hátra kell küldeni lóüdültető állomásokra, de nem hittem ennek a hírnek, mert német vonalon jött. Nagyon megszoktuk már, hogy amit a németek mondanak, annak fele sem igaz. Távollétemben megérkezett a lovasszakasz új parancsnoka228 is, így ideiglenes lovasszakasz-parancsnokságom megszűnt. A kerékpáros szakaszparancsnokságom még megmaradt, ugyanis a kiérkező új szakaszparancsnok,229 egy tartalékos hadnagy, amikor első nap végigjárta az ezred védőkörletét, nem volt elég óvatos, fejlövést kapott, és egy napi frontszolgálat után el is temettük. [...] Repültek a na^Miután a 17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század egy, a 9. könnyű hadosztályparancsnokság I. a. osztálya által hozott 1942. december 28-ai parancsra további két német 38 M 50 mm-es páncéltörő ágyút kapott, az 1943. januári hadműveletek előtt összesen 8 darab 50 mm-es páncéltörő löveggel rendelkezett. HL 2. hadsereg iratai. 22. doboz. 17. gyalogezred hadinaplója (1943.1.1. - 1.17.) 253. számú naplómelléklet. 228 Dr. Hegyeli Zoltán tartalékos hadnagy. 229 Személyére és feltételezett hősi halálára vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk. 138
