Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 22. Rózsa Gyula hadnagy (17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka) visszaemlékezése, 1942. március 1. - december 20. (részletek)

szerencsésen földet is ért. Az volt a szerencséje, hogy nyugati szél fújt, és az átsodorta a sajátjaihoz.

Megfigyeltük, hogy a nyáron volt olyan időszak, amikor a szovjet hadseregnek is voltak lőszerellátási gondjai. Például Gremjacsje felső részét, a kórház és a falu nyugati széle közti területet naponta lőtte a szovjet egy nehéz aknavetővel. Az időpont ugyan mindig változott, de a hatodik gránát robbanása után nyugodtan átvágtam a belőtt területen, ha történetesen az ezredparancsnokságról haza akartam menni, mert tudtam, hogy ma már több lövést aknavetővel nem adnak le. [...]

Egy védőállás napjainak eseményei - egy viszonylag csendes frontszakaszon - meglehetősen egyformák. Azt a néhány napot leszámítva, amelyet valóban nyu- godtnak lehet nevezni, minden napnak megvolt a maga izgalma. Az oroszok hol itt, hol ott keltek át éjszakánként a Donon. Igyekeztek megvetni lábukat, vagy kiemelni egy-egy harcelőőrsünket. Az éjszakai bombázások pedig annyira hozzátartoztak életünkhöz, mint a naplemente. Az oroszok következetesen végrehajtották azt, amit a mi Harcászati Szabályzatunk részünkre előírt. Nevezetesen azt, hogy védelemben sem szabad passzívnak maradni, hanem az ellenséget állandóan nyugtalanítani kell rendszertelenül végrehajtott, kisebb, jól előkészített, korlátozott célú támadó vállalkozásokkal. Ezt az elvet azonban nem mi, hanem az oroszok vitték át a gyakorlatba. Persze azért a mi részünkről is voltak vállalkozások, ezek azonban sikereikben, eredményeikben messze elmaradtak a kívánalmaktól. így múlt el a nyárból a július és az augusztus. Augusztus 20-án kaptuk a hírt, hogy Horthy István kormányzó-helyettes Ilovszkoje mellett lezuhant gépével és hősi halált halt.

Ha jól emlékszem, augusztus 20-ára, az étkezés feljavítására pudingport kaptunk a németektől, vaníliásat. A puding elkészítésének tudományát szakácsunk nem ismerte. Én a 8-as kolhozban voltam egész nap, így nem volt senki, aki a dobozon lévő németnyelvű használati utasítást lefordította volna a szakácsnak. A szakács öntevékenyen cselekedett. A pudingport beleöntötte a már elkészített babgulyásba! Rövid idő múlva megdermedt a kondér tartalma. Persze nem veszett kárba egy falat sem, mert éhes katonáim elfogyasztották a szokatlan menüt. Csupán a kiosztás volt körülményesebb. Késsel kellett kockára vágni és kiadagolni a csajkafedelekbe. Én lemondtam erről az ínyencségről, bár mindenki meg volt vele elégedve. így a szakács megfenyítése elmaradt.

Ezekben a napokban kaptuk meg a június 28-ai áttörésben kimagaslóan helytálló katonák részére adományozott kitüntetéseket. A védőkörlet északi sávhatára közelébe rendeltem azokat a katonáimat, akiknek a mellére tűzhettem a megérdemelt kitüntetést. Egy nyárfasoros út vezetett merőlegesen a Donra. Ennek az útnak egyik pontjára rendeltem azokat, akik kitüntetésben részesülnek. Ez az út a Don túlsó oldaláról jól belátható volt, de ezen a részen aligha találtam vol129