Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 22. Rózsa Gyula hadnagy (17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka) visszaemlékezése, 1942. március 1. - december 20. (részletek)

szerencsésen földet is ért. Az volt a szerencséje, hogy nyugati szél fújt, és az átso­dorta a sajátjaihoz. Megfigyeltük, hogy a nyáron volt olyan időszak, amikor a szovjet hadsereg­nek is voltak lőszerellátási gondjai. Például Gremjacsje felső részét, a kórház és a falu nyugati széle közti területet naponta lőtte a szovjet egy nehéz aknavetővel. Az időpont ugyan mindig változott, de a hatodik gránát robbanása után nyu­godtan átvágtam a belőtt területen, ha történetesen az ezredparancsnokságról haza akartam menni, mert tudtam, hogy ma már több lövést aknavetővel nem adnak le. [...] Egy védőállás napjainak eseményei - egy viszonylag csendes frontszakaszon - meglehetősen egyformák. Azt a néhány napot leszámítva, amelyet valóban nyu- godtnak lehet nevezni, minden napnak megvolt a maga izgalma. Az oroszok hol itt, hol ott keltek át éjszakánként a Donon. Igyekeztek megvetni lábukat, vagy kiemelni egy-egy harcelőőrsünket. Az éjszakai bombázások pedig annyira hozzá­tartoztak életünkhöz, mint a naplemente. Az oroszok következetesen végrehaj­tották azt, amit a mi Harcászati Szabályzatunk részünkre előírt. Nevezetesen azt, hogy védelemben sem szabad passzívnak maradni, hanem az ellenséget állan­dóan nyugtalanítani kell rendszertelenül végrehajtott, kisebb, jól előkészített, korlátozott célú támadó vállalkozásokkal. Ezt az elvet azonban nem mi, hanem az oroszok vitték át a gyakorlatba. Persze azért a mi részünkről is voltak vállal­kozások, ezek azonban sikereikben, eredményeikben messze elmaradtak a kívá­nalmaktól. így múlt el a nyárból a július és az augusztus. Augusztus 20-án kap­tuk a hírt, hogy Horthy István kormányzó-helyettes Ilovszkoje mellett lezuhant gépével és hősi halált halt. Ha jól emlékszem, augusztus 20-ára, az étkezés feljavítására pudingport kap­tunk a németektől, vaníliásat. A puding elkészítésének tudományát szakácsunk nem ismerte. Én a 8-as kolhozban voltam egész nap, így nem volt senki, aki a dobozon lévő németnyelvű használati utasítást lefordította volna a szakácsnak. A szakács öntevékenyen cselekedett. A pudingport beleöntötte a már elkészített babgulyásba! Rövid idő múlva megdermedt a kondér tartalma. Persze nem ve­szett kárba egy falat sem, mert éhes katonáim elfogyasztották a szokatlan menüt. Csupán a kiosztás volt körülményesebb. Késsel kellett kockára vágni és kiada­golni a csajkafedelekbe. Én lemondtam erről az ínyencségről, bár mindenki meg volt vele elégedve. így a szakács megfenyítése elmaradt. Ezekben a napokban kaptuk meg a június 28-ai áttörésben kimagaslóan helyt­álló katonák részére adományozott kitüntetéseket. A védőkörlet északi sávhatára közelébe rendeltem azokat a katonáimat, akiknek a mellére tűzhettem a megér­demelt kitüntetést. Egy nyárfasoros út vezetett merőlegesen a Donra. Ennek az útnak egyik pontjára rendeltem azokat, akik kitüntetésben részesülnek. Ez az út a Don túlsó oldaláról jól belátható volt, de ezen a részen aligha találtam vol­129

Next

/
Thumbnails
Contents