Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 22. Rózsa Gyula hadnagy (17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka) visszaemlékezése, 1942. március 1. - december 20. (részletek)
postaátvétel, stb. céljából. Gyakran megmásztam a kórház udvarán álló hatalmas nyárfa koronájába épített magasfigyelőt, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt az ezred egész védőövezetére, a folyón túli ellenséges védőállásokkal együtt. Előttünk a Don egy hatalmas „M" alakban kanyargott. Ezt a részt el is neveztük „M- kanyarnak”. [...] Páncélvédelem szempontjából a legkritikusabb helyzet a Gremjacsjétől északra elterülő füzes, lápos, bokros területen volt, ahol a Voronyezs pataktól délre, másfél kilométerre az erősen kiszélesedett folyómeder kőhordaléka miatt a vízszint állandóan alacsony, harckocsival könnyen átgázolható volt. E hely közelében egy kis kolhoz települt, néhány házzal. Ezt a kolhozt tehát alaposan meg kellett erősíteni. Javaslatommal és tervemmel Szávay vezérkari alezredes egyetértett és jóváhagyta [azzal a kiegészítéssel], hogy abba a kolhozba, amelyet a későbbiek során, napi helyzetjelentéseinkben 8. számú kolhoznak neveztünk, nyolc darab (sic!) páncéltörő löveget vonjak össze. Sokszor alakult ki itt kritikus helyzet, de nem páncéltámadás, hanem a beszivárgó, a helyi viszonyokat jól ismerő kisebb lövészegységek miatt, amelyek a folyópart közelében felállított harcelőőrseinket gyakran megsemmisítették vagy elhurcolták, és a 8-as kolhozt is állandóan fenyegették. Nem egyszer fordult elő, hogy éjszaka kellett intézkednem lőszerutánpótlás [miatt], mert a támpont lövegeinek repeszgránátjait kénytelenek voltak elhasználni az utolsó darabig. Különösen nyugtalanító lett a helyzet akkor, amikor egy magyar vállalkozás a túlsó partra átkelve egy éjszaka megállapította, hogy a folyó menti fenyves erdőben körülbelül 80-100 darab harckocsi áll. A feszültség csak hat hét múlva oldódott, amikor egy újabb vállalkozás során megállapították felderítőink, hogy a harckocsitömeg odaát nem más, mint üzemanyag, lőszer és kezelőlegénység nélküli, rozsdásodó ócskavas, ezek tehát nem fenyegetnek bennünket. Valószínűleg éppen csak át tudták menteni ezeket a harceszközöket a Donon, és üzemanyaghiány miatt hagyták ott. E hír hallatára nagy kő esett le a szívemről, de a 8-as kolhoz megerősített jellegét továbbra is fenntartottam, és éberen figyeltem az ottani eseményeket. Ez a füzes, bokros, méternél magasabb gyommal borított terület Gremjacsje felé haladva egyre keskenyedett, majd véget ért a hirtelen kimagasló hegyorom és a folyó közé épült község első házainál. A falu folyó menti részén futott végig a főellenállási vonal, míg a magaslaton, vagyis a felső faluban inkább a parancsnokság harcálláspontjai, a csekélyke harcászati tartalék, valamint a tüzérség figyelőhelyei rendezkedtek be. Új századparancsnoki harcálláspontomat gyorsan berendeztük. A kórházból magammal vittem a sodronyos kórházi fehér ágyat, amely, igaz, hogy kényelmes volt, de nagyon kevés éjszakát aludtam át rajta. Nappal a tüzelőállások látogatása foglalt le (fárasztó, csúszó-mászó mozgással lehetett csak egyik-másik löveget megközelíteni), éjszaka pedig az állandó repülőtámadások nem hagytak bennün126
