Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 22. Rózsa Gyula hadnagy (17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka) visszaemlékezése, 1942. március 1. - december 20. (részletek)

Oszkol és a Don között ugyanis még nagy szovjet erők vannak visszavonulóban. A német páncéloshadtest támogatására létrehozták és bevetették a magyar Majorcsoportot, amelynek sem összetételét,219 sem harcának részleteit soha nem ismertem meg. A Major-csoport is a Don felé tört előre. A mi számunkra tehát egyelőre vége a harcnak. További feladatunk, minél gyorsabban, a napi menetteljesítmények növelésével elérni a Dont, hogy a felszabaduló német erők mielőbb délre vonulhassanak. Számolni kell azzal - közölték az eligazításon -, hogy Sztarij Oszkol és a Don között még találkozhatunk nagyobb szovjet erőkkel, amelyeket harcban meg kell semmisítenünk.

Az éjszakát egy erdős völgyben töltöttük, majd július 4-én reggel megindultunk a tyim - sztarij oszkoli úton. Úgy hiszem, ekkor haladtunk át a Livinka nevű falun. Az elővéd élén Szende László századossal lovagoltam. Tőle szokatlanul barátságosan beszélgetett velem. Úgy látszik, a háború közelebb hozza egymáshoz az embereket. Egészen estig meneteltünk. Este az Oszkol folyóhoz értünk, amelynek hídja fel volt robbantva. A hídroncs előtt egy magyar híradós gépkocsi állt. Látszólag ép volt, a belseje azonban teljesen szét volt rombolva. Személyzetének sorsáról semmit se tudtunk meg. Feltételezhető, hogy partizánok akciójának áldozatai lettek. Utászok érkeztek a folyóhoz és munkához láttak. Kilátásba helyezték, hogy hajnalban áthaladhatunk az általuk addigra elkészített hídon. Őrséget állítottunk, a hosszú menettől elcsigázott embereim azonnal lefeküdtek a földre, és máris pihent az egész menetoszlop. Én egy lövészgödörbe húzódtam és összegörnyedve is hamar elaludtam. Éjszakánként nem érvényesült a német légi fölény, az orosz repülők állandóan berepüléseket hajtottak végre, és vaktában - vagy a visszamaradt lakosság jeladásaira - szórták le bombáikat. Ritkán okoztak veszteséget, azt a céljukat azonban, hogy nyugtalanítsanak bennünket, elérték. Ezen az éjszakán is hullottak a bombák, de tőlünk távol robbantak. Szórványos lövöldözésre is többször felébredtem. Egyébként eseménytelenül telt el az éjszaka.

Reggelre elkészült a hadihíd is, úgyhogy a terv szerinti időben indulhatott a menetoszlop. A folyón vert hídon áthaladva jobbra vezetett az út, nagyjából a folyóval párhuzamosan. A folyón túl egy nagy kiterjedésű falut láttam, de semmi mozgás nem volt tapasztalható. A falu kertjei a folyóig húzódtak. A település keleti szegélyén, egy nagy vízimalomnál hosszú pihenőt tartottunk. Itt találkoztam először legújabb ezredparancsnokunkkal, Szávay Sándor vezérkari alezredessel.

véd alakulatok ellenállását. A német 4. páncéloshadsereg Voronyezs és a Don irányában előretörő se- regtestjei nem akartak időt vesztegetni az említett város elfoglalásával. HL 2. hadsereg iratai. 31. doboz. Nemeskéri Kiss Miklós: Napló 1.126-132. p.

219 A Major Ottó ezredes vezette harccsoport a III. hadtest három önálló lovasszázadát, a VI. és VIII. kerékpáros zászlóaljat, egy légvédelmi gépágyús üteget, a német 611. páncélvadászosztályt, a 2/1. lovas-ágyús üteget, illetve egy-egy kis létszámú híradó- és egészségügyi részleget foglalt magába.

120