Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - A harctéri naplók és visszaemlékezések szerzőinek életrajzai
zelésre. Felépülése után 25 százalékos rokkanttá nyilvánították, ám (irodai) to- vábbszolgálatra alkalmasnak minősítették. 1943 szeptemberétől a 47/III. zászlóalj pótkeretének törzsénél szolgált Zalaegerszegen, ahol nyilvántartó írnoki teendőket látott el, és címzetes őrmesterré léptették elő. Alakulatával 1944 végén osztrák területre települt ki, ahol 1945. május 5-én amerikai, röviddel később szovjet hadifogságba került. A Sankt Pölten-i hadifogolytáborból augusztus elején Sopronba irányították, ahol augusztus 3-án leszerelték. A háború után rövid ideig rendőr volt, majd 1946-tól a baki erdészeten dolgozott ügyintézőként. 1947 végén a fővárosi FÉKOSZ-nál kapott munkát, ettől kezdve Budapesten élt. Az 1950- es években különböző erdészeti szakigazgatási szerveknél dolgozott. 1961-től - 1978-ban történt nyugdíjazásáig - a MEDOSZ Erdészeti Szakosztályának vezetője volt. Közben 1954-ben okleveles erdőgazda szakképesítést szerzett, 1966-ban pedig a Közgazdasági Egyetem speciális szakát végezte el. Budapesten hunyt el, 1997. január 17-én.51 Egykori bajtársával, vitéz Könczöl Jenő tizedessel közös visz- szaemlékezését 1991 márciusában vetette papírra. NYÍRY ZOLTÁN (Mernye, 1921. április 28., anyja neve: Bernáth Ilona) hivatásos főhadnagy (1944. január 1.). A Ludovika Akadémia elvégzése után, 1941. szeptember 1-jétől a 17/1. zászlóalj puskás-, majd páncéltörő ágyús szakaszparancsnokaként szolgált. 1942. május 1-jén a 17/11. zászlóalj géppuskás századának parancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. Szeptember 30-án téliharc-tan- folyamra Finnországba vezényelték. 1943. január 7-én indult vissza alakulatához, de a Don menti magyar arcvonal áttörése miatt csak Sztarij Oszkolig jutott előre. Február elején csatlakozott zászlóaljának visszavonuló töredékéhez, mellyel május elején tért vissza a hátországba. Május 1-jével a 17/1. zászlóalj nehézfegyver századának parancsnokává nevezték ki, november 30-ától pedig a 17. gyalogezred aknavető századát irányította. Harctéri szolgálatai elismeréseként 1942-ben a Kormányzói dicsérő elismerés Magyar Koronás Bronzérem hadiszalagon a kardokkal (Signum Laudis) részesítették. 1944. november 1-jétől a 17. gyalogezred pótalakulataiból Szentgotthárdon felállított 87/VI. újonckiképző zászlóalj századparancsnokaként teljesített szolgálatot, mellyel német területre, Berlin-Spandau- ba települt ki. December végén visszavezényelték Magyarországra, s 1945 januárjától márciusáig Szentgotthárdon egy - újoncokból és visszavonuló töredék alakulatok állományából összegyűjtött - 3-4000 főnyi csoport kiképző tisztje volt. Csoportjával osztrák területre vonulva, március 30-án szovjet hadifogságba esett. 51 HL HM 22. v. oszt. 750.122/1943.; Göcseji Múzeum Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József: Két szerencsés doni túlélő visszaemlékezése. Gépelt kézirat. Zalaegerszeg, 1991.1-10. p. Rövid kivonata: Nemes József: Utóvédek voltunk. A zalaegerszegi 17/III. zászlóalj visszavonulása. In: Zalai Hírlap 1992. december 8. 7. p.; Balázs Ádámné, Nemes Ildikó szíves közlése (Nemes József munkakönyvé, bizonyítványai és családtörténeti kézirata alapján). 89
