Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A harctéri naplók és visszaemlékezések szerzőinek életrajzai

lattételre hívták be, s egy századnyi harcteret járt, sebesült és újra behívott állománnyal 1945. március végéig Iharosberény-Marcali körzetében teljesített szolgálatot. A szovjet csapatok gyors előretörése miatt, alakulatának állományát április 1-jén feloszlatta. A szovjet katonai elhárítás 1945. június 23-án, Nagykanizsán letartóztatta, és a szovjet 7. gárda hadsereg katonai törvényszéke Balatonfüreden, 1945. december 14-én kémkedés vádjával húszévi, javító munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Tíz év alatt 12 szovjet lágerben raboskodott. 1955. november 20-án adták át a magyar belügyi szerveknek, és 1956. április elején szabadult a jászberényi börtönből. A szovjet katonai törvényszék által kiszabott büntetését a magyar Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztálya 1965 októberében törölte a bűnügyi nyilvántartásból, az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Katonai Ügyészsége azonban csak 1997. december 4-ei határozatával rehabilitálta. Az 1990-es évek végén Magyarországon is rehabilitálták, visszaadták rendfokozatát, s egyúttal nyugállományú őrnaggyá léptették elő. Nagykanizsán hunyt el 2009. június 4-én.43 Keleti hadszíntéren teljesített frontszolgálatáról alakulatának elvonulásától kezdve a hazatérésig naplót vezetett. Több mint százoldalas korabeli naplóját a felesége égette el, amikor a háború után letartóztatták. Visszaemlékezését mintegy ötven évvel az 1942-1943. évi, Don menti eseményeket követően, 1993. után vetette papírra.

LANCSÁK LAJOS (Sand, 1920. március 28., anyja neve: Toma Anna) tüzér. Polgári foglalkozása 1945 előtt: földműves. Tényleges katonai szolgálatát 1941. október 13-án kezdte Nagykanizsán, a 9. tábori tüzérosztálynál. 1942. május 2-án a

9. könnyű tüzérezred 3. ütegének honvédjeként vonult el a keleti hadszíntérre. A visszavonulás során, 1943 januárjában fagyási sérülést szenvedett. Az „ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért" utólag, 1943. szeptember 20-án hadseregparancsnoki dicsérő elismerésben részesítették. Llazatérése után tizedesként, majd szakaszvezetőként, a 9/2. üteg kiképzőkereténél mint újoncoktató folytatta előbb tényleges, azután tartalékos szolgálatát, egészen 1945. április 1-jéig. (Közben 1943 nyarán néhány hónapra - feltehetően kiképző tisztesként - Szolnokra, a 16. tábori tüzérosztály 1. ütegéhez vezényelték.) A háború után Sandon élt és földművesként dolgozott. Nagykanizsán hunyt el 1995. április 16-án.44 Alakulatának 1942.

43 Kovács János katonai iratai (Gréger Imréné tulajdonában, Nagykanizsa); Rózsás János: Gulag lexikon. Nagykanizsa, 2008. 248. p.; Nagykanizsa város halotti anyakönyve, 2009.; HIM KI Névszerinti veszteségkimutatás, adatbázis; Volt egyszer egy katonaváros. (Szerk. Büki Pálné és Lovrencsics Lajos) Nagykanizsa, [2003.] 49., 58. p.; Kovács János kéziratos visszaemlékezése: Thury György Múzeum, Nagykanizsa. Adattár 2274-99.1-34. p.

44 HIM KI Névszerinti veszteségkimutatás, adatbázis; Lancsák Lajos naplófeljegyzései, valamint katonai, kitüntetési és szabadságolási igazolványai (eredetiben ifjabb Lancsák Lajos birtokában, Nagykanizsán, másolata: MNL ZML); Vida István 1998.127-128. p.

84