Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A harctéri naplók és visszaemlékezések szerzőinek életrajzai

május 2-ai keleti hadszíntérre történő elvonulásától december 29-éig folyamatosan naplófeljegyzéseket készített zsebnaptárába.

LUKÁCSI KÁROLY (Nagybakónak, 1904. július 19., anyja neve Tóthmárton Teréz) honvéd. Polgári foglalkozása 1945 előtt és után: földműves. 1939 és 1941 között feltehetően 3-4 hónapos póttartalékos kiképzésben részesült. Az 1938 és 1941 között részlegesen visszatért magyarlakta területek birtokbavételében nem vett részt. 1942. április végén a 9. fogatolt vonatosztály honvédjeként, lőszervivő beosztásban vonult el a keleti hadszíntérre. Augusztus 17-én a 17/1. zászlóalj 1. puskásszázadához helyezték át pótlásként. Az alakulat augusztus végi feloszlatása után előbb a 17/II. zászlóalj törzséhez osztották be, majd szeptemberben visszakerült a vonatosztályhoz. Az őszi hónapokban légnyomást szenvedett (más forrás szerint megbetegedett), s a csernyankai 115. tábori kórházban ápolták. Az 1943. januári szovjet hadműveletek megkezdését követően előbb a kurszki német hadikórházba, majd a hátországba szállították. A kaposvári 533. hadikórházban folytatódott gyógykezelése. Felépülése után katonai szolgálatra már nem hívták be. Szülőfalujában hunyt el 1963. május 6-án.45 A keleti hadszíntéren 1942. május 12-től szeptember közepéig harctéri naplót vezetett, melyet unokája, Varga Dénes bocsájtott rendelkezésünkre.

MARTSA SÁNDOR, vitéz nemes (Komárom, 1893. január 10., anyja neve: Martsa Karolin) ezredes (1940. szeptember 1.). A pécsi honvéd hadapródiskolát végzett, az első világháború elején megsebesült törzstiszt a két világháború közötti időszakban a vámőrségnél, illetve rejtett HM és csapattiszti helyeken szolgált. 1938. augusztus 1-jétől az 5. gyalogezred visszamaradó különítményének46 parancsnoka, majd 1940. március 1-jétől 1943. június 1-jéig a III. hadtest parancsnokságán tevékenykedik. 1942. szeptember 10. és 1943 áprilisa között a keleti hadszíntéren a 47. gyalogezred parancsnoki teendőit látja el. Az 1943. januári és februári téli hadműveletek alatt a III. hadtest megerősítő csoportjának, Kocsatovka helység 6000 fős védőseregének, majd mint rangidős törzstiszt a III. hadtest Ohm patak völgyéből kitört maradványainak parancsnoka. Farkas Zoltán ezredessel együtt jelentős érdeme van abban, hogy hadteste szét nem bomlott részeit együtt tartva sikerült közel hétezer fővel kijutniuk az ellenséges gyűrűből. Példamutató harc45 Lukácsi Károly harctéri naplója és feljegyzései (unokája, Varga Dénes tulajdonában, Budapesten); Varga Dénes szíves tájékoztatása.

46 A visszamaradó különítmény (röviden VMK) a békeállományú csapattest azon részlege volt, amely a mozgósítással, személyi utánpótlással kapcsolatos teendőket végezte, és nyilvántartotta az alakulatokhoz behívandó tartalékosokat. A bekövetkezett mozgósítás után a VMK póttestté alakult, amely bevonultatta az általa kijelölt tartalékos tiszti és legénységi állományt, felszerelte, kiképezte azokat, intézte az elvonult csapat személyi és anyagi ügyeit és összeállította a pótlásként, hadműveleti területre induló menetalosztályokat és osztályokat.

85