Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A harctéri naplók és visszaemlékezések szerzőinek életrajzai

reg keleti hadműveleti területén 1942. július 25-étől 1942 szeptemberéig, a hátországba való visszatéréséig vezetett naplót. Az ezt megelőzően átélt eseményeket, alakulatának frontra való elvonulásától kezdve, visszamenőleg vetette papírra.

DERVALICS LÁSZLÓ (Nagykanizsa, 1917. szeptember 23., anyja neve: Szlávecz Mária) őrvezető. Polgári foglalkozása 1945 előtt: földműves. 1939. május 5-én a nagykanizsai 9. tábori tüzérosztályhoz vonult be tényleges katonai szolgálatra. Alakulatával részt vett az 1940. szeptemberi észak-erdélyi, és az 1941. áprilisi muraközi bevonuláson. 1942. március 12-én tartalékosként hívták be a 9. könnyű tüzérezredhez, és május elején annak 6. ütegével vonult el a keleti hadszíntérre. Túlélve a Kosztyenki környékén vívott Don menti hídfőharcokat és az 1943. januári-februári visszavonulás viszontagságait, a hazatérés után, 1943 májusában leszerelték. 1944 júniusában Hajmáskérre vonult be rohamtüzér kiképzésre, majd Sümegre helyezték, a 7. rohamtüzérosztályhoz. Alakulatával rövid ideig Felső- Magyarországon, majd Csongrád környékén vett részt, mint szakaszvezető a szovjet harckocsi alakulatok elleni harcokban. November 21-én a kecskeméti harcok során a lábán aknaszilánk sebesülést szenvedett. Rövid ideig budapesti, később nagykanizsai, majd soproni hadikórházakban gyógykezelték. Leiépülését követően, december 8-án visszatért családjához, Nagykanizsára. Hadifogságba nem esett, 1945 után is szülővárosában élt és földművesként dolgozott. 1994. augusztus 6-án hunyt el Nagykanizsán.39

HÚSZ ISTVÁN (Hahót, 1918. november 15. anyja neve: Szabó Eleonóra) honvéd. Polgári foglalkozása 1945 előtt: földműves. 1942. május 1-jén a 17. gyalogezred ezredközvetlen kerékpáros szakaszának honvédjeként vonult el a keleti hadszíntérre. Szakaszát 1942. szeptember 15-én feloszlatták, illetve beolvasztották a 17. gyalogezred ekkor megszervezett második rohamszázadába. 1943 tavaszán ezredének maradványaival tért haza. 1944 nyarán ismét behívták, és júniustól a 7. gyaloghadosztály kötelékébe tartozó 17. gyalogezrednél a Kárpátok előterében, illetve a Kárpátokban teljesített szolgálatot, mint lőszervivő. Miután augusztusban feloszlatott seregtestének egységei a 24. gyaloghadosztály alárendeltségébe kerültek, 1944 őszétől a 24/1. zászlóalj honvédjeként, Kelet-Magyarországon, illetve a Felvidéken vett részt a védelmi harcokban, míg 1945. április 3-án hadifogságba került. Hazatérése után néhány évig családi gazdaságukban tevékenykedett. Az 1950-es években mezőgazdasági technikumot végzett, majd nyugdíjazásáig a Ba39 Nagykanizsa város halotti anyakönyve, 1994.; HIM KI Névszerinti veszteségkimutatás, adatbázis; Thury György Múzeum Adattára. A/1829-90. Dervalics László visszaemlékezése; Dervalics László katonai igazolványának adatai és szíves szóbeli közlése (1992); Frontnaplók a Don-kanyarból 21. p.

80