Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren
osztály mindenegyes csapatteste és alosztálya egyformán szenvedte meg a szovjet reguláris és partizán csapatok támadásait és rajtaütéseit, a folyamatos légitámadásokat, az ellátatlanságot, a zord időjárást és a szövetséges német alakulatok erőszakos cselekedeteit. A 9. könnyű hadosztály tisztikarában számos öntevékeny és gondoskodó csapattiszt (Martsa Sándor ezredes, Kaltróy Antal alezredes, Szakáts Zoltán ezredes, Krassay Pál ezredes, Závodszky István százados, Barra Zsigmond vezérkari őrnagy) akadt, aki igyekezett egyben tartani alakulatát, csoportját és a német seregtestek nyomában megpróbálta azt kivezetni az ellenséges gyűrűből és távol tartani az ellenséges behatásoktól. Akik nem tudtak, vagy nem akartak ezen csoportokban visszavonulni, vagy akiknek felettes parancsnokai nem törődtek a rájuk bízott legénységgel, azok közül kevesen kerültek haza. Mindazonáltal a teljes veszteség csupán a 9. könnyű hadosztály hadrendileg alárendelt 101/46-48. tábori munkásszázadainál mutatható ki, hiszen a leromlott állapotú, gyenge ruházatú munkaszolgálatosoknak, illetve az időskorú keret- és parancsnoki állománynak esélye sem volt a túlélésre. A 2. hadsereg hadműveleti területén fogságba esett zalai honvédek közül is csak kevesen láthatták viszont szülőföldüket. A sztálingrádi, s azt követő sikeres szovjet hadműveletek során foglyul ejtett tekintélyes számú német, olasz, magyar és román hadifogolytömeg elhelyezésére és ellátására nem készült fel, ennélfogva nem is fordított rá gondot a Vörös Hadsereg. 1943 kemény telén a hosszú gyalogmenetre kényszerített, majd zsúfolt, fütetlen vagonokban szállított hadifoglyok közül több ezren fagytak meg, mire csoportjaik elérték az első ideiglenesen kialakított, többnyire földbeásott barakkokból álló nagyobb táborokat. A kezdeti időszakot túlélteket a későbbiek során a hagyományos lágerjárványok, az éhség, s a kegyetlen időjárási viszonyok tizedelték. A 2. hadsereg hazahozatalának engedélyezéséről március 28-án értesült a magyar katonai vezetés. A német hadvezetés azzal a feltétellel adta beleegyezését a 2. hadsereg maradványainak a hadsereg-parancsnokság kivételével történő haza- szállításába, ha helyette Magyarország két új hadosztályt és 12 műszaki (építő) zászlóaljat küld ki a keleti hadszíntérre. Ezt követően az április 7-én hozott végleges intézkedés értelmében a 2. hadsereg megmaradt töredékeinek ellenértékeként a 18. és 25. könnyű hadosztály került ki Ukrajnába, a „doni poklot" megjárt csapatok hazaszállítása pedig április 24. és május 30. között megtörtént. A 2. hadsereg erősen megfogyatkozott létszámú alakulatainak hazatérése, fogadása többnyire egyszerű körülmények között, nagyobb szabású rendezvények mellőzésével történt. A nagykanizsai vasútállomásra először április 29-én, majd május 2-án és 4-én érkeztek alakulattöredékek a 9. könnyű hadosztály kötelékéből. A szerelvények javarészt éjjel érkeztek meg végállomásaikra. Az április 29- én megérkező katonai szerelvényről ismeretes, hogy 74 tisztet és 1857 főnyi le65
