Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren
génységet szállított vissza a keleti hadszíntérről.151 Nem maradtak fenn adatok az 1942 májusa és 1943 áprilisa között megsebesült és hátországba szállított, valamint a hadifogságba esett zalai honvédekről. A tífuszos megbetegedések lokalizálása, illetve a súlyos megpróbáltatások és szenvedések után hazatértek testi és lelki regenerálódása érdekében a honvédség több helyőrségében állítottak fel egészségügyi vesztegzártáborokat, melyekben a keleti hadszíntérről visszatért alakulatok tiszti és legénységi állománya három hétig tartózkodott. Nagykanizsán a Károly152 és a Gábor Áron153 laktanyát vették igénybe az egészségügyi vesztegzártábor céljaira. A háromhetes egészségügyi vesztegzár alól felszabadult 17. gyalogezredbeli alakulatok ünnepélyes fogadására Nagykanizsán május 16-án, Csáktornyán május 17-én, Zalaegerszegen pedig május 20-án került sor. Nagykanizsán, a város főterén Oszlányi Kornél vezérőrnagy és dr. Krátky István polgármester üdvözölte a hazatért honvédeket. A 9. könnyű hadosztály sebesüléséből felépült parancsnoka többek között az alábbiakat mondta beszédében: „Sokan voltak, akik ebben a borzalmas téli hadjáratban, irgalmatlan messzeségben, 40-45 fokos hidegben akkor is teljesítették kötelességüket, amikor heteken át már senki nem volt ott. Ez a zalai hadosztály volt az, akiket legfelsőbb Hadurunk és a legfelsőbb katonai vezetőség is mint az utóvédek utóvédjét ismer. Sokan voltak, akik életüket áldozták hősi önfeláldozással a hazáért. Ez a város, ez a vármegye büszke lehet fiaira. [...] Arra kérem a város közönségét, hagyják ezeket a fiukat egy kicsit pihenni, hagyják egy kicsit magukhoz térni. Legyenek irántuk türelemmel. [...] Szükség van arra, hogy egy kicsit megpihenjenek, hogy a látott és átélt borzalmakat levezessék. "154 A Csáktornyái zászlóaljak megmaradt állományának megérkezését a nagykanizsai vesztegzártáborból május 17-én a délutáni órákra várták. A vasútállomásra délután hat órakor begördülő katona vonat „utasait" Pecsonik Ottó országgyűlési képviselő, városbíró üdvözölte. Az ünnepélyes fogadtatásra a Zrínyi emlékműnél került sor, ahol Nagy Károly polgári iskolai igazgató üdvözölte a visszatérteket, akik az ünnepség után a Csáktornyái temetőben felkeresték nagyra becsült parancsnokuk, Kaltróy Antal (posztumusz) ezredes sírját.155 Keszthelyen május 20-án fogadták a 9. fogatolt vonatosztály hazatért maradványait, és Zalaegersze151 HL VKF Ein. 1. a. oszt. Sz. n. iratok. NHJ1943. 04. 29.1981. p. A szerelvény utasai az alábbi parancsnokság és csapattestek állományából voltak: 9. könnyű hadosztály-parancsnokság, 17. gyalogezred-parancsnokság, ezredközvetlenek, 47. gyalogezred-parancsnokság, ezredközvetlenek, 6/III. (Nagyatád), 17/1., 17/11., 17/IIL, 47/L, 47/11. zászlóaljak, 9. könnyű tüzérezred-parancsnokság, III. tüzérmérő század, III. lőszerkezelő oszlop. 152 A pavilon rendszerű, monarchiabeli Károly gyalogsági laktanya a 17. gyalogezred laktanyája volt, s a Nagykanizsáról Nagyatád felé vezető út mellett állt. 153 A Gábor Áron tüzérségi laktanyát az 1930-as években, az akkori követelményeknek teljes mértékben megfelelően Nagykanizsa központjában építették fel. A 9. tábori tüzérosztály laktanyája volt. 154 Zalai Közlöny 1943. május 17.1-3. p. 155 Zalai Közlöny 1943. május 18. 3. p.; Muraköz 1943. május 21. 2. p. 66
