Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren

loghadosztály csapatai felvették egymással a kapcsolatot. A német alakulatoknak e naptól továbbra is elkeseredett harcok árán sikerült Gorsecsnojén keresztül Szta- rij Oszkol városáig eljutni.138 A kitörő csapatok előremozgása a minden oldalról fokozódó ellenséges nyomás miatt csak vontatottan történt, több ízben zárult be körülöttük a gyűrű. A német 88. gyaloghadosztályt a 323. követte, s utánuk a német 2. hadsereg VII. és XIII. hadtestének többi részei. Az Olim völgyet utolsóként elhagyó Siebert-hadtestcsoportbeli német kötelékek után a némi fegyverzettel rendelkező magyar csoportok is besorolhattak.

A III. hadtest nagy oszlopa - kisebb-nagyobb csoportokat alkotva - február 2- án hajnalban kezdte meg menetét a német gyaloghadosztályok után, déli irányban. A különböző oszloprészek összefogó, egységes vezetéséről már szó sem lehetett. A 17/11. zászlóalj csoportja Kaltróy Antal alezredes vezetésével, illetve a 9. könnyű tüzérezred részei Krassay Pál ezredes parancsnoksága alatt önállóan meneteltek. Az egyes magyar csoportok állandó ellenséges tüzérségi tűzben és rajtaütéseknek kitéve Gorsecsnojéig a karbantartott úton menetelő oszlopokkal párhuzamosan terepen, majd onnan Sztarij Oszkolig a vasúti töltésen meneteltek. Azokat a csoportokat, amelyek Gorsecsnoje után részben éjjelezés, részben az út megrövidítése céljából letértek a vasúti töltésről, még jelentős partizántámadások is érték. így járt a 9. könnyű hadosztály megmaradt vonatoszlopa és a Barra Zsig- mond vezérkari őrnagy által vezetett csoport.139 Különösen Rogovoje községnél kerültek nehéz helyzetbe, ahol csak házról-házra előreküzdve lehetett továbbmenni az igen erős ellenséges tűzben. Miután a 9. könnyű tüzérezred utolsónak megmaradt lövegét, egy 14 M 10 cm-es könnyű tarackot a teljesen kimerült lovak tovább vontatni nem tudták, február 2-án Udobnojénél használhatatlanná kellett tenni.

A magyar csapatok február 2. és 4. között érkeztek be Sztarij Oszkolba. A várost a német 26. gyaloghadosztály alakulatai védték. Az idetartó hosszú és fáradságos menet alatt a csoportok állománya erősen lecsökkent. A 9. könnyű hadosztály megmaradt állománya - nyomtalanul eltűntekben és elesettekben - a Sztarij Oszkol körüli egyenlőtlen harcokban szenvedte el a legnagyobb veszteségeket. A városon gyorsan át kellett vonulni, mert a területét körülzárt szovjet csapatok folyamatos tüzérségi és aknavetőtűz alatt tartották. A csoportok Lukjanovkán keresztül Tyim felé vették az irányt. Mocsagi, Troickoje, Marino, majd Korovino volt a menet útvonala, ezúttal már a németektől leválva. Mocsagi községtől Martsa ezredes vette át a III. hadtestbeli magyar csoportok felett a parancsnokságot.

138 HL Kriegstagebuch 26.1. D. 1943. január 30-31. - február 1. (másolat).

139 HL 2. hadsereg iratai 21. doboz 22. gyalogezred harctudósítása és harcászati tapasztalati jelentés, 1943. I. 12. - II. 16. (Farkas Zoltán ezredes); 20. doboz. III. hadtest „megerősítő csoport" és „Martsa- csoport" harctudósítása 1943.1.12. - II. 16. (Martsa Sándor ezredes).

61