Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren

lapotok uralkodtak. Semmilyen utánpótlási lehetőségük nem volt. Az utolsó élelmiszer- és lőszeradagokat még január 28-án Sztaro Nyikolszkojéban vételezték fel. A sebesültek ellátása - egészségügyi anyag és szállítóeszközök hiányában - megoldhatatlan volt.135

Stomm Marcel vezérőrnagy, hadteste megmenekülési esélyeit végképpen veszni látva, a magyar hadtörténelemben példátlan „búcsúparancsot" adott ki február 1-jén. Végrehajtható intézkedések hiányában, felettese, Siebert altábornagy teljesíthetetlen parancsai, valamint vele történt összetűzés hatására „ mindenkinek saját belátására bízva jövendőjét", feloszlatta hadtestét.136 Ő maga törzsének első csoportjával Ivanovka felé indult el, majd - ahogy több kisebb csoport is - rövidesen fogságba esett.

A III. hadtest Olim völgyéig eljutott kisebb-nagyobb csoportjait újból meg kellett szervezni. A hadtest magasabb parancsnokai - Farkas Zoltán, Martsa Sándor, Rabács István, Szakáts Zoltán és Krassay Pál ezredesek - úgy döntöttek, hogy csoportjukat együtt tartják, s megpróbálnak valahogy átjutni a gyűrűn. Tudták, hogy az Olim völgyében bekerített alakulatok közül egyedül a német alakulatok képeznek harcerőt, csak az általuk végrehajtandó kitöréstől remélhetnek esélyt kilátástalan helyzetük megváltozására. Tisztában voltak azzal is, hogy a németek „engedélyét" a kitörésükhöz való csatlakozáshoz csak akkor kaphatják meg, ha a megmaradt kötelékeiket rendezik, s a „minimális" harcra felkészítik. Ennek megfelelően cselekedtek. A csoportjaikat alkotó kisebb alcsoportokat is tettre kész, határozott csapattisztek - többek között Kaltróy Antal alezredes, Barra Zsigmond vezérkari őrnagy, Czenthe István és Szilágyi Dezső századosok - vezették, akik szó szerint vették, hogy a rájuk bízott emberekről gondoskodniuk kell.

Az Olim völgyéből kitörni igyekvő német seregtestek január 30-án kezdték meg támadásukat Gorsecsnoje irányába. Mivel Gorsecsnojén fontos közlekedési útvonalak vezettek át, birtoklása nagy jelentőségű volt. A heves és elkeseredett harcokat követően, január 31-én reggel már csak Gorsecsnoje déli részét tartották a szovjet csapatok.137 Február 1-jén az olimi gyűrűből kitört német seregtestek élén haladó 88. gyaloghadosztály és a Sztarij Oszkolt védő, szintén német 26. gya135 HL 2. hadsereg iratai. 21. doboz. 22. gyalogezred harctudósítása és harcászati tapasztalati jelentése, 1943.1.12. - II. 16. (Farkas Zoltán ezredes).

136 Stomm Marcel altábornagy cselekedetét az 1970-es évektől kezdték egyértelműen pozitívan értékelni. A németellenesség s a nemzeti ellenállás egyik korai megnyilvánulásaként értelmezték, mellőzve annak katonai szempontból, illetve a következményei szempontjából történő megítélését. „Ha azonban az események a feladatot túlhaladták, és ha nincs meg a lehetőség arra, hogy késedelem nélkül elöljáróval érintkezésbe lépjen, akkor a parancsnok öntevékenyen, de a magasabb szempontok figyelembevételével, feladata szellemében, legjobb belátása szerint cselekedjen" - olvasható a magyar királyi honvédség 1938-ban kiadott Harcászati Szabályzatában. Nem valószínű, hogy „magasabb szempontnak" számított egy seregtestet körülzárása esetén vezetés nélkül, szervezetlenül, s teljesen kiszolgáltatottan hagyni.

137 A. P. Gyikan: Gvargyejcü dvacaty pjátoj. Moszkva, 1984. 47-48. p.; HL Gefechtsbericht für die Zeit vom 15.1. - 18. 2. 43. Korpsgruppe Siebert (57. Div. I. a.) 1943. január 30-31. (másolat).

60