Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren
működtek. Sok nehézfegyver ki volt lőve. Az utat szegélyező házakat az ellenség a visszavonulás következtében mind felgyújtotta, úgy, hogy az úton összezsúfolt járművek és járműroncsok teljes megvilágításban voltak. Ugyanekkor - a harcjárőrök jelentése szerint - az ellenség Ivanovka irányából egy hosszú oszloppal közeledett Sztaro Nyikolszkoje felé. А 17Д1. zászlóaljnál az úttól balra igen erős harci zaj. Az elől levő harcjárőrök jelentik, hogy a falu tele van ellenséggel. Kaltróy alezredes, ezredparancsnok, látva azt, hogy az ellenségtől körülzárt völgykatlanból csak észak felé lehet kitörni a terepen, parancsot adott, hogy a járművek, lövegek és nehézfegyverek (amelyeket nem lehetett vontatni) megsemmisítése, továbbá a legnagyobb mennyiségű lőszer és élelem felvétele után (amit csak egy ember vinni tud) gyülekezés a falutól északra levő dombokon. Ezt a parancsot személyesen szóban az ott levő géppuskás század parancsnoknak és hírvivők útján a 3. és a 2. század parancsnokának továbbítottam. Körülbelül 22 órakor a géppuskás század parancsnoka a megmaradt zászlóalj felével északnyugatra a faluból kitört. Én a zászlóalj másik felével - összeszedve a járni tudó sebesülteket és azokat a súlyos sebesülteket, akiket a még ép kocsikra fel lehetett tenni, leszórva a kocsikról a rakományt - az ezred többi részéhez csatlakozva, északra kitörtem.''127 A sztaro nyikolszkojei alkalmi segélyhelyen sebesültek tömegét ellátó dr. Viczián Antal címzetes orvos zászlós - korábban idézett memoárjában - a következőket vetette papírra a faluban lezajlott tragikus eseményekről: „A támadás délről jött, állandó géppuskasorozatok, aknatűz, gránátrobbanások. Félóra elteltével már hosszú szakaszon dúlt a harc. Nagy tűzerővel támadtak az oroszok. [...] Egyre jobban kiterjedt és általánossá vált a támadás délről és már nyugatról is. Kétségbeejtővé vált a helyzet, mert úgy látszott, hogy áttörték a vonalunkat, elfoglalták a túlsó dombot, sőt már a völgyben vannak. Csak a Don felől volt minden csendes, de semmi sem akadályozta, hogy hátulról is támadást kapjunk. Nem figyelhettem tovább a harcot, hozták a sebesülteket. [...] A ház, melyben a segélyhelyet telepítettük, két helyiségből, szobából, meg konyhából állt. A konyhában a kötözőt rendeztük be, a szobába fektettük a sebesülteket. Továbbküldésről szó sem lehetett, hiszen a hadosztály egészségügyi oszlopa előttünk, talán a legnagyobb tűzben van, a hadtest kórháza pedig már aligha létezik. Nagyobbrészt szilánksérültek jöttek [...] Előfordultak súlyosabbak is. Kiterjedt roncsolások, nyílt törések. [...] A legtöbben csendben tűrtek, de egyesek jajveszékeltek. A légnyomásosak fásultan hevertek, vagy a szoba sarkában gubbasztottak,"128 A17/11. zászlóalj vezető orvosának visz- szaemlékezéséből ismeretes, hogy mialatt őt egy közelben súlyosan megsebesült honvéd ellátásához hívták, segélyhelyét és annak környékét a szovjet csapatok elfoglalták. Miután a nagykanizsai 9. könnyű tüzérezred - tüzelőállásból kivontatott és még működőképes - lövegeit az ellenség által körülzárt településből csak északi 127HL 2. hadsereg iratai. 22. doboz. 3/1. zászlóalj harctudósítása 1943.1. 1. - II. 26. (Czenthe István százados). 128 Dr. Viczián Antal 241-242. p. 57
