Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren
irányban, a magas hóval borított terepen lehetett volna kimenekítem, egy kivételével valamennyit használhatatlanná tették. A 3. és a 17. gyalogezred, illetve a 9. könnyű tüzérezred maradványa - a szta- ro nyikolszkojei kelepcéből kitörve és a terepen, méteres hóban menetelve - január 28-án reggel 5 és 6 óra körül érte el Hohol községet. A Kaltróy Antal alezredes vezetésével újraszerveződő csoportban a 3. gyalogezredbeli gyülekeztetett tisztek és legénység felett, mint rangidős tiszt, Pálffy László százados vette át a parancsnokságot.129 Ezen csoport a visszavonuló német oszlop mögött, reggel 7 óra 30 perckor kezdte meg menetét Vjasznovatovka irányába. Az említett településre érve megállás nélkül tovább folytatta menetét, s az esti órákban megérkezett No- vaja Olsankába. Ezúttal nyugodtan telt el az éjszaka, melyet a legénység - január 26-a óta először - fedél alatt, meleg helyen tölthetett el.130 Január 28-án az északi, illetve déli irányból összehangoltan támadó szovjet hadseregek gyorsan mozgó részei Kasztornojéban harcoltak. A 40. hadsereg lövészalakulatai pedig a Gorsecsnoje, Bikovo, Jevroszimovka vonal megszállásával a német és magyar csapatok nyugati és délnyugati irányú visszavonulását igyekeztek megakadályozni. Kasztornoje nagy részének január 29-i birtokba vételével azonban nem alakult ki összefüggő gyűrű a német 2. hadsereg XIII. és VII. hadteste, illetve a magyar III. hadtest körül. Kasztornoje és Bikovo, valamint Gorsecsnoje és Sztarij Oszkol között a későbbiek során is maradt egy-egy, 25-30 kilométeres folyosó, melyen keresztül a visszavonuló magyar és német csapatok kijutottak a bekerítésből.131 A III. hadtest körvédelmi állásait feladó, hozzávetőlegesen 12-13 ezer fős, nagyobbik hányada január 27-ét követően alkalmilag alakult hosszabb-rövidebb oszlopokban, többnyire egységes vezetés nélkül, a Verhnye Turovo - Vjasznovatovka - Novaja Olsanka útvonalon, majd az Ohm patak völgyén át igyekezett kijutni az ellenséges gyűrűből. Mivel a Gyevica folyó völgyébe már szovjet csapatok nyomultak be, a Voronyezsből visszavonuló német VII. hadtest seregtestei is a magyar alakulatoknak kijelölt útvonalon meneteltek. Az utakon ennélfogva óriási volt a zsúfoltság. Január 29-én a III. hadtestparancsnokság és a Martsa ezredes vezette csoport egyes részei Krutaja Gorába, a hadtest többi része az utóbb említett településtől nyugatra fekvő Olim község területére jutott el.132 Az Ohmba beérkező csapatok felett Farkas Zoltán ezredes, a 22. gyalogezred parancsnoka 129 HL 2. hadsereg iratai. 22. doboz. 3/1. zászlóalj harctudósítása 1943. I. 1. - II. 26. (Czenthe István százados). 130 Ugyanott. 131 Morozov, V. P. 106-107. p. 132 HL 2. hadsereg iratai. 20. doboz. III. hadtest „megerősítő csoport" és „Martsa-csoport" harctudósítása 1943. 1.12. - II. 16. (Martsa Sándor ezredes). 58
