Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren
VI. A nagykanizsai seregtest védelmi és utóvédharcai 1943. január 12. és 30. között A 9. könnyű hadosztály egyes csapattesteinél 1943. január 13-án értesültek a szovjet csapatoknak az uriv-sztorozsevojei hídfőnél végrehajtott támadásáról, s annak térnyeréséről. Ezen támadás - mint utólag kiderült - egy, két hadosztálynyi erőben megindított felderítő vállalkozásnak indult. Az urivi hídfőben és a Don túlpartján a Voronyezsi Front 40. hadseregének zöme, az olasz 8. hadsereg megmaradt arcvonala előtt a 3. harckocsihadsereg és a 7. önálló lovashadtest, e két nagy csoportosítás között, a Scsucsjénél képzett szovjet hídfő mögött pedig a 18. önálló lövészhadtest alakulatai várták a szovjet hadvezetés osztrogozsszk- rosszosi hadműveletének január 14-ei kezdetét. A megtámadott, kevés hatásos páncélelhárító fegyverrel rendelkező, vontatóeszköz hiányában mozgásképtelen tüzérségű magyar seregtestek megpróbáltak ellenállni a támadásaik súlypontjain személyi és fegyverzeti túlerőt képező ellenséges csapatok rohamainak. A Vörös Hadsereg alakulatai azonban a január 12-ei urivi és január 14-ei scsucsjei áttörésüket követően igyekeztek azokat részeikre szakítani. Az osztrogozsszk-rosszosi hadművelet leglényegesebb eredményét a több irányból támadó szovjet csapatoknak a Dontól 60 kilométerre nyugatabbra fekvő Alekszejevka környéki találkozása jelentette volna. A nagykanizsai seregtest kötelékébe tartozó néhány csapattest és alosztály részt vett a magyar arcvonal áttörését követő kezdeti védelmi harcokban is. A III. hadtest „megerősítő" csoportjába tartozó alosztályok január 12-én késő délután kaptak parancsot az arcvonalból való kivonásukra és a jablocsnojei erdőben való gyülekezésükre. Innen kellett felvonulniuk a IV. hadtestparancsnokság által a következő napra tervezett ellentámadáshoz. Az éjjeli órákban, dermesztő hidegben, hótorlaszos utakon, teljes felszereléssel képtelenség volt megtenni ezt az utat. Január 13-án reggel csak a csoport fele érkezett meg Jablocsnojéba. A délelőtt folyamán megindított, majd a szovjet főtámadásba torkolló, sikertelen január 13-ai ellentámadásban - a III. hadtest kettő tartalék csoportja közül - csupán a „viliárucsoport" sízászlóalja és a 9. önálló lovasszázada vett részt. Novo Uszpenka felől meginduló támadásuk hamar megakadt a szovjet csapatok erős gyalogsági és aknavetőtüzében. A 9. önálló lovasszázad 9-9 sérültet, illetve sebesültet vesztett, s négy huszárja tűnt el nyomtalanul.102 A III. hadtest „ megerősítő” csoportjának egyes részei január 13-án délelőtt még jutottak el a 20. könnyű hadosztály védőkörletébe, az ellentámadáshoz való csatlakozásukról ennélfogva szó sem lehetett. A 47/1. zászlóalj részei és a 9/5. üteg Novo Uszpenkában tartózkodott, s a délután folyamán ide vonultak vissza a „vil102 HIM KI Névszerinti veszteségkimutatás, adatbázis. 46
