Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren
augusztusi, Kosztyenki környéki hídfőcsaták során elszenvedett súlyos veszteségek miatt feloszlatta, és vele személyileg és anyagilag a megmaradt zászlóaljakat töltötte fel. A váltás végrehajtása érdekében a 17/1. zászlóaljat előbb fel kellett állítani, hogy anyagát a 3/II. zászlóaljnak átadhassa. Ennek megtörténte után a 3/II. zászlóaljjal a védőállásban levő 17/III. zászlóaljat tervezték felváltani, amely mint hadosztálytartalék Dmitrijevkára került volna. A december közepén kiszállított menetszázadok állományából (többnyire felépült sebesültekből) újból felállították a 47/1. zászlóaljat is. A sereg- és csapattest-parancsnoksági intézkedésekben felhívták az érintett ezredparancsnokok figyelmét arra, hogy a felváltások befejezéséig a „küzdők elhárító ereje megóvassék, a felváltás végrehajtása ne okozzon megoldhatatlan elhelyezési nehézségeket az arcvonal közelében, zavartalan legyen a forgalom és az anyagi ellátás, a felváltottak elszállítása mielőbb megindulhasson, s az ellenség ne vegye észre a folyamatban lévő felváltásokat."93 Fontos előírás volt, hogy a hadműveleti területen maradó alakulatok teljesen feltöltött állománnyal rendelkezzenek. A felváltandó zászlóaljakból, ezredközvetlen alosztályokból ezért annyi embert kellett visszatartani, amennyi a visszamaradó csapattestek hadiállományon tartása céljából szükséges. A felváltott állománynak az egyéni felszerelés és fegyverzet kivételével a teljes anyagát - a zsákmányolt fegyvereket is beleértve - át kellett adni a felváltóknak. Az érintett parancsnokoknak mindezt szigorúan ellenőrizniük kellett, mondván: „A legnagyobb bajtársiatlanság az itt maradottakkal szemben az átadandó anyag jogtalan elvitele, mert így őket igen súlyos helyzetbe hozzák."94 A felváltott alakulatoknak az előírt teljes mértékben meg kellett válni téli egyéni óvócikkeiktől is.95 A felváltott alakulatokat a Parnicsnij - Szemigyeszjatszkoje - Szinyije Lipjagi - Rogovatoje - Arhangelszkoje - Sztarij Oszkol útvonalon tervezték, a felváltásuk függvényében, hátrairányítani. Sztarij Oszkolból szabadságos vonatokon kerültek volna a hátországba. A 17. gyalogezred törzse és ezredközvetlen alakulatai az előzetes tervek szerint 19 tiszttel és 707 főnyi legénységgel, a 17/1. zászlóalj 3 tiszttel és 614 főnyi legénységgel, a 17/11. zászlóalj 14 tiszttel és 617 főnyi legénységgel, a 34/1. zászlóalj pedig 16 tiszttel és 571 főnyi legénységgel indult volna útba.96 93 HL 2. hadsereg iratai. 22. doboz. 17. gyalogezred hadinaplójának 245. számú naplómelléklete. 94 Ugyanott. 95 A 17. gyalogezred parancsnokságának 1943. január 5-én kelt „Felváltási intézkedések kiegészítése" című rendelkezésében az alábbi kitétel vonatkozott a téli egyéni óvócikkek átadására: „Téli óvócikkek és felszerelések közül át kell adni a második pár gyapjúkapcát, a második kötött alsónadrágot, szőrmekesztyűt, térdmelegítőt, érmelegítőt, nyaksált, prémessapkát, lábszárvédőt, hószemüveget, hóleplet, karmantyút, őrbundát, őrbotost, szalmabotost, hósarút, ételhordót, hőpalackot, viktoriamelegítőt és rohamzsákot." HL 2. hadsereg iratai. 22. doboz. 17. gyalogezred hadinaplójának 247. számú naplómelléklete (csatolt irat). 96 HL 2. hadsereg iratai. 22. doboz. 17. gyalogezred hadinaplójának 257. számú naplómelléklete (csatolt irat). 43
