Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Hadiokmányok, harctéri naplók és visszemlékezések I. - 9. könnyű tüzérezred
a karján. Behoztuk, bekötöztük, és hátra vitték. Gondolom, részéről ez a háború befejeződött. [...] Most még az éjjeli bombázásokról kell írni. Ezek bizony kibírhatatlan nehezen elviselhetők, megszokhatatlanok voltak. A sötétedés után fölénk repültek, viszonylag keveset bombáztak, de az a monoton, lassú, morgásszerű repülőbúgás a fejünk felett nagyon rossz volt, és közben állandóan dobták le a Sztálin-gyer- tyákat,357 melyek úgy világítottak a fejünk felett, hogy mellette újságot lehetett olvasni. Úgy éreztük, hogy az ellenség a hasunkba lát, olyan világos volt. Egy ilyen Sztálin-gyertya bizony hosszú percekig égett, és ha kialudt, dobták le a következőt, és tartott bizony sokszor egész a virradatig. Ritkán jöttek a német éjszakai vadászrepülők358 - azok azután elzavarták vagy lelőtték őket, ha tudták. így teltek napjaink és éjszakáink. Egy ilyen éjszakai bombázás után, mikor a mozdonyállásunkat (lovak, kocsik, konyha, műhelyek, stb.) verették, kétségbeesett kiabálásra mentük az erdőbe, és egy ledobott bomba a legénység egyik sátra mellé esett, és robbant, úgy, hogy a sátor alatt lévő legényeket úgy betemette, hogy ásókkal kellett kiásni őket, de sebesülés nem történt. Egy alkalommal, mikor az oroszok igen csendben voltak, kimerészkedtünk az állásaink elé, és ott találtunk egy-két orosz halottat, persze már régieket, talán még télről maradtak itt. Az egyik zsebében találtam vagy 50 rubelt, amit el is tettem, de a doni visszavonuláskor, amikor mindenünk odaveszett, a katonaládámban az is elveszett. Körülbelül ebben az időben történt a hadnagyi előléptetésem, melyet az üteg tisztikarával és tiszthelyetteseivel közösen ünnepeltünk. Idáig még a háború, a harctéri szolgálat idilli volt, a kisebb-nagyobb csetepatéktól eltekintve. Később már szállingóztak a hírek innen-onnan, hogy nagy áttörésre készülünk, de hivatalosan semmit sem tudtunk; ez teljes hírzárlattal, teljes hadititok volt. Végül aztán megkaptuk a támadási terveket. Ez egy vastag, nagy könyv volt, benne részletesen kidolgozva a hadseregtől, a hadtestektől, a hadosztályoktól, az ezredektől, zászlóaljaktól, tüzérezredektől, ütegektől, majd hogy nem a legkisebb egységektől (szakasz, raj) kezdve minden pontosan elő volt írva. Elhelyezkedés, támadási irányok, elképzelések pontosan. Csak az időpont volt titkos, ezt csak az utolsó pillanatban, percekben közölték, jelszóval, és akkor megkezdődött a tánc... 357 A légitámadást megelőzően nagy számban, ejtőernyővel ledobott, vakító fényű, égő magnézium szalagokat nevezte a korabeli magyar (katonai) népnyelv „Sztálin-gyertyáknak". 358 Az említett német éjszakai vadászrepülők lehettek Junkers Ju-88-as német feljesztésű, kétmotoros, 510 km/óra maximális sebességű, többcélú közepes bombázók, melyeket a magyar királyi légierő felderítő repülőgépekként alkalmazott a keleti hadszíntéren. Rajtuk kívül a Messerschmitt Me (Bf.) 110- es kétmotoros nehéz vadászgépek is szóba jöhettek, melyeknek kifogásolható mozgékonyságuk miatt vadászbombázó, csatarepülő és éjszakai vadász változatát is kialakították. Két fős személyzetük volt, fegyverzetük két 20 mm MG FF/M gépágyúból, illetve négy MG 17 és egy MG 15 géppuskából állt. Lexikon 1997.198. p. 329
