Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Hadiokmányok, harctéri naplók és visszemlékezések I. - 9. könnyű tüzérezred

tunk, csak rohantunk a szállítási parancsnokságra az eligazításokért. Emlékszem az egyik lengyel állomáson kaptuk az első légitámadást, ami szerencsére nem bombázás, hanem csak légi géppuskázás volt, pár orosz Rata végig géppuskázta a szerelvényt. Pár kisebb sebesülés volt, inkább csak a lovaknál, de az sem súlyos, de mindenesetre már éreztük, hogy itt már élesbe megy.

Utóbb kerültek elő azok a levelek, melyeket a frontról feleségemnek, Szaszi- nak350 írtam. Nem emlékeztem arra, hogy a harctéri eseményekről bármit is írtam volna, de most, hogy olvastam, kisült, hogy a kivonulásunk egészen pontos útvonalát leírtam, éspedig „Budapest-Kelenföld, Komárom, Zsolna, Trencsén, Csadca, Oderberg, Teschen, Katowice, Radom, Deblin, Lukov, Breszt, Baranovice, Stolpce, Minszk. Lengyelország nagyon búbánatosan néz ki, csupa romok és pusztulás, a pályaudvarok is kormosak, kiégettek. Hangulatunk ennek ellenére jó. A személykocsiban van egy fél fülkém, a másik fele az Edéé

,"351 (Közvetlen parancsnokom, Fornay Ervin tüzérszázados. Őszinte, jó barátság köt össze, sok mindent közös megbeszéléssel intézünk. Tulajdonképpen én voltam a tényleges helyettese, annak ellenére, hogy Hoffmann Babus352 elsőtiszt volt és tartalékos főhadnagy.) Négynapi utazás után először aludtam jól, egész éjjel. Jól esett. Egyébként 1942. május elsején indultunk Nagykanizsáról. További utunk Szmolenszk, Brjanszk, Orel. [...]

Valahol a brjanszki erdőségen át egy állomáson megálltunk és közölték, hogy a tiszti kocsiból, mely egy személykocsi volt, szálljunk ki. És valahol hátrább, egy legénységi vagy lovas vagonban helyezkedjünk el, mert igen nagy a partizántevékenység, és általában a személykocsikat támadják, géppuskázzák. A szerelvény általában úgy volt összeállítva, hogy a mozdony után egy platóskocsi volt két géppuskával. Az egyik magas állásban, ha esetleg repülőre kell lőni, a másik földi célokra volt beállítva, és ezután, a platóskocsi után volt a tiszti kupé. És, mint közölték a szállításvezetőségen, hogy az előttünk menő két szerelvényt is megtámadták, sőt, az egyik szerelvény tiszti vagonját fel is robbantották.

így hát a tiszti vagonból mindenki hátrább ment a legénység vagy a lovak közé. Én leszálltam és a vonat mellett gyalogoltam hátrafelé, és vártam, hogy egy olyan vagon következik, melyen fékezőfülke is volt, mert ott könnyen fel tudtam volna ugrani. De nem volt már más, csak a sima platóskocsik, és a vonat már eléggé felgyorsított, nem volt választásom, mint egy platóskocsira felkapaszkodni, de ekkor a vonat már elég gyorsan ment. Nem volt válogatni valóm, mint az ütközőkön keresztül, keservesen feltornázni magam a kocsira. A platóskocsi olyan volt, hogy körben körülbelül 30-40 cm [magas] oldaldeszka volt, és én halálfárad- tan és ijedten itt hasaltam végig a veszélyes szakaszt. Később, mikor már olyan

350 Személyéről nem rendelkezünk pontosabb adatokkal.

351 Feltehetően egy cenzúrázatlan tábori levelezőlapjából vagy leveléből idéz a memoár szerzője.

352 Hoffmann Sándor tartalékos főhadnagy, a 9/3. üteg bemérő tisztje (másutt elsőtisztje).

326