Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren

csoportja pedig arctámadással kísérelte meg a védők ellenállását megtörni. Az átkarolást végrehajtó, úgynevezett súlycsoport zászlóaljai közül a 17/1. közvetlenül a védőállásból, a 17/11. és 34/1. zászlóaljak pedig a várakozási idő alatt elfoglalt szálláskörletből kezdték meg támadásukat.40

A támadást végrehajtó, ezredközvetlen árkász, kocsizó géppuskás, páncéltörő ágyús és aknavető alosztályokkal, illetve kézi lángszórós rajokkal megerősített zászlóaljak kezdetben lendületesen törtek előre. A szemben álló szovjet csapatok azonban rövid idő elteltével eleinte csak szórványos, majd egyre intenzívebb gyalogsági és tüzérségi tűzzel árasztották el a támadókat. Védővonaluk mélységében támpontszerűen kiépített állásaiból, fel nem derített fedezékeiből egyre erősebb ellenállást fejtettek ki. 3 óra 30 percig a súlycsoport mindenütt - jóllehet veszteségek árán - elérte első támadási céljait, a 17/11. zászlóalj a 266.6 magassági pontot, a 17/1. Barkovnát, a 34/1. pedig Dimitrijevka nyugati részét. A kezdeti előretörés során a legnagyobb veszteségek a 17/1. zászlóaljat érték, melynek a Dimitrijev- kától nyugatra fekvő 260. magassági pontnál több ellenlökést kellett elhárítani. Az arcból támadó csoport ezen idő alatt - szintén számottevő vérveszteségek árán - Szofijevkát vette birtokba. A 47/1. zászlóalj veszteségei az említett Szo- fijevkánál és a Pahonokhoz közeli 263. magassági pontnál minden eddiginél nagyobbak voltak. A hátrább fekvő községekbe visszahúzódott szovjet csapatok ekkor már tüzérséggel és aknavetőkkel lőtték a zalai csapattesteket.

A széles vonalban támadó Csáktornyái zászlóalj részei 4 óra 30 perckor Linko- vo délkeleti részéig jutottak előre, töredékei pedig az 17/1. zászlóalj alosztályaival összekeveredve a 266.6 magassági ponton védelemhez fejlődtek. Az említett magaslatért Prűdök és Dubravka felöl megindított szovjet ellenlökés következtében válságos helyzet alakult ki, melyet súlyosbított, hogy a Bukrajevkából is előrenyomuló ellenséges csapatok géppuskáik és aknavetőik tüzével oldalbatá- madták a 266.6 magassági ponton küzdő 17/11. zászlóaljat. Fennállt a veszélye annak, hogy a 17/11. zászlóalj visszavonulása esetén a támadók hátukba kerüljenek a délebbre küzdő zászlóaljaknak. A Csáktornyái zászlóaljnál a lőszermennyiség rohamosan csökkent, a zászlóaljparancsnok törzsének embereivel igyekezett ellenlökést végrehajtani.41 A súlycsoport másik kettő zászlóaljának sem sikerült megtörni a szovjet csapatok ellenállását, támadásuk megakadt Jeszkovo és a 260. magassági pont területén.

A kötelékek rendezésével, lőszerpótlással, a sebesültek hátraszállításával és a tüzérség állásváltoztatásával eltelt délelőtti órákat követően újból támadásba lendültek a 9. könnyű hadosztály zászlóaljai. A nehéz helyzetbe került 17/11. zászlóaljat a hadosztály- és ezredkövetlen lovas alosztályok, illetve a 17/III. zászlóalj egyik puskásszázada segítette ki. Késő délutánra a tartalékok bevetésével a 34/1.

40 Szabó Péter 1988. 34-37. p.

41 Komposcht Egon 84-86. p.

23