Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren

és 17/1. zászlóaljak Klenovka, a 17/11. és 17/IIL zászlóaljak pedig Linkovo, Jesz- kovo és Prűdök területét érték el. A szemben levő szovjet állásokat 18 órakor német zuhanóbombázók bombázták, de a csapatok a besötétedés és az erős esőzés miatt már nem tudtak idejében felkészülni a támadás folytatásához. Az első napi harcok nagyon megviselték a III. hadtest alakulatait, 533 főt számláló véres veszteségüket elsődlegesen a nagykanizsai seregtest zászlóaljai szenvedték el.42

Június 29-én a felázott utak újabb próbatétel elé állították a támadó csapatokat. A zászlóaljak az előző napi csoportosításban, a támadási utasítás továbbításának nehézségei miatt esetenként öntevékenyen, tüzérségi előkészítést is mellőzve indították meg rohamukat az előttük 500 méterre beásott szovjet csapatok ellen. Az e napi harcok során tapasztalható volt, hogy az ellenséges csapatok Klenovka, Gnyilinszkije Dvori, Gnyiloje és Kodizi területén mélységben erősen tagolt állásaikban még kitartóan védekeztek. A 34/1. és 17/1. zászlóaljak 9 óráig megközelítették Kodizit, majd részeikkel Gnyilinszkije Dvoriba betörve a szovjet utóvédek többször megismételt, tüzérségi tűzzel támogatott ellenlökései következtében támadásuk megakadt. Ezt követően hullámzó harc alakult ki, s csak a déltájban megérkező 9. könnyű tüzérezredbeli ütegek hathatós támogatásának köszönhetően sikerült a községet elfoglalni. A 9. könnyű hadosztály északi arcvonalán küzdő 17/II. és 17/III. zászlóaljak jelentősebb harcok nélkül elérték Barancsikovot, s folytatták előretörésüket a Gnyiloje északnyugati szegélyén húzódó dombhátig. Az említett zászlóaljak további előrejutása ezt követően megakadt, s a jobbszárnyon küzdő 47/1. zászlóalj támadása sem nyert tért Kodizitől keletre.

A 2. hadsereg-parancsnokság június 29-ei helyzetmegítélése szerint az esős időjárás jelentős előnyökhöz juttatta a szovjet csapatokat tervszerű visszavonulásukat illetően. III. hadtestének 9. könnyű hadosztálya csak jelentős veszteségek árán nyert tért, 7. könnyű hadosztálya előtt pedig a szovjet csapatok még tartották állásaikat. Noha az alárendeltségében levő német VII. hadtest 16. gépkocsizó gyaloghadosztálya a két nap alatt már 70 kilométert nyomult előre, de a másik kettő, német és magyar seregteste lassabban haladt. A 2. hadsereggel két oldalról szomszédos német hadseregek támadása sem volt túl sikeres. A 6. hadsereg meg sem kezdte támadását, a 4. páncéloshadsereg lendülete pedig alaposan lefékeződött a sáros talajon.43

A III. hadtestnek az időnyerésért küzdő szovjet alakulatok szívós ellenállása miatt június 30-án sem sikerült kedvezőbb helyzetet teremteni Tyim városa előtt. E napon indította meg támadását a hadtest gyors alakulataiból44 előrevont Major42 Szabó Péter 1988. 34. p.

43 HL 2. hadsereg iratai. 6. doboz. 681. számú naplómelléklet.

44 A III. hadtest három önálló lovasszázadát, a VI. és VIII. kerékpáros zászlóaljat, a német 611. pán- célvadászosztályt, egy légvédelmi gépágyús üteget, a 2/1. lovas ágyús üteget, illetve egy-egy kis lét24