Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren

III. A tyimi áttörés és felvonulás a Donhoz

A német hadvezetés hadműveleti terve szerint a Kurszk térségéből kiinduló Weichs31 Seregcsoportnak (német 4. páncélos és 2. tábori, illetve a magyar 2. hadsereg) és az attól délre csoportosuló német 6. hadseregnek az első ütemben Voro- nyezs általános irányban a Donhoz kellett előretörnie, majd a másodikban a Don és az Oszkol folyók között remélhetőleg bekerített szovjet csapatokat kellett megsemmisítenie. A német VII. hadtesttel megtámogatott magyar 2. hadseregnek, mint déli szárnyhadseregnek konkrét feladata az volt, hogy Tyim előtt törje át a szovjet védelmi vonalat, és Sztarij Oszkol irányában mielőbb törjön előre a Don folyóhoz. Az említett kisváros elfoglalását a 9. könnyű hadosztály alakulataira bízták. A támadásban résztvevő magyar és német seregtesteket több nehéz, illetve közepes tüzérosztállyal, légvédelmi tüzérosztállyal, illetve egy-egy német páncélvadász- és rohamlövegosztállyal erősítették meg.32

A 2. hadsereg támadásának súlypontja a III. hadtest 9. könnyű hadosztályának szakaszán volt. A megerősített nagykanizsai seregtestnek a szovjet csapatok ellenállását megtörve a Rozsgyesztvenszkojétól északkeletre és a Gut Dimitro- vától nyugatra húzódó magaslatot kellett elfoglalnia az első napon. A feladat végrehajtására két harccsoport alakult. Míg a 47/1. zászlóaljparancsnok parancsnoksága alatti harccsoport a 47/1. zászlóaljat, a 47. gyalogezred közvetlen alakulatainak felét, két lángszórós rajt33 és a német 611/1. páncélvadászszázadot34 foglalta magába, a 17. gyalogezred parancsnoka által vezetett erősebb átkaroló csoport a 17/1., a 17/11. és a 34/1. zászlóaljakból, a 47. gyalogezred közvetlenéinek másik feléből, öt lángszórós rajból és a német 611. páncélvadászosztály két hernyótalpas páncélvadász-századából állt. Az arcból támadó csoportnak Szo- fijevka délkelet, az átkaroló csoportnak pedig Dimitrijevka kelet, Jeszkovo kelet, Linkovo kelet és Prűdök község keleti szegélye volt az első támadási célja. A 9. könnyű hadosztály tartalékát a 17/III. és 47/11. zászlóaljak, a 17. gyalogezredközvetlenek, valamint néhány hadosztályközvetlen alosztály alkotta, s az arcvonal mögötti területen helyezkedtek el. A nagykanizsai seregtesttől jobbra levő 7.

31 Weichs, Maximilian Freiherr von (Dessau, 1881. november 12. - Rösberg bei Bornheim, 1954. szeptember 27.) vezérezredes, 1943. február 1-jétől vezértábornagy. 1942. június 4-étől július 9-éig a német 4. páncéloshadsereget, a német 2. hadsereget, valamint a magyar 2. hadsereg részeit magába foglaló Weichs Seregcsoport parancsnoka, majd 1943. július 10-éig a kettéosztott Dél Hadseregcsoportból alakult - de 1943. márciusa és augusztusa között a hadihadrendben már nem szereplő - В Hadseregcsoportot vezette.

32 HL 2. hadsereg iratai. 4. doboz. 3. számú naplómelléklet.

33 A hadseregközvetlen 101. lángszórós század összesen 72 darab lángszóróval rendelkezett, állományát és fegyverzetét fele-fele arányban osztották meg a magyar III. és a német VII. hadtest között.

34 A 9. könnyű hadosztály alárendeltségébe került, és támadó csoportjai között megosztott német 611. páncélvadász osztály állományába 12 darab 7,62 cm-es zsákmányolt löveggel ellátott páncélva- dász és 9 darab 5 cm-es páncéltörő ágyú tartozott.

21