Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren
könnyű hadosztály foglalt el védelmi állást. E védővonal a Moszkva alól 1941 telén visszavetett német alakulatok 1942 márciusára állandósult, mélységi tagozódás nélküli, hevenyészett vonala volt. A támpontszerűen21 kiépült állások - a téli védelmi követelményeknek megfelelően - a községekre és az erdőkre támaszkodtak, közöttük csekély mélységű összekötő árkok húzódtak. Az egyes védőkörletek területén csupán a nagy hideg ellen némi védelmet nyújtó fedezékek készültek el, a futóárkok és egyéb tábori erődítési elemek hiányoztak. A megerősített állások előtt csupán némi drótakadályt és műszaki zárat sikerült telepíteni. A szembelevő szovjet csapatok állásai 2-3 kilométerre helyezkedtek el. A nagykanizsai seregtest zászlóaljai május 17. és 20. között vették át a német védőállásokat, melyeket a 16. gépkocsizó gyaloghadosztály felváltott csapattestei lényegesen több nehézfegyverrel és lényegesen nagyobb tűztámogatás által védték. A 17. gyalogezred a 156., a 47. gyalogezred pedig a 60. gépkocsizó gyalogezred teljes védőkörletét foglalta el. A váltásokat kettő éjjeli menetet követően, két éjjel hajtották végre. A 17. gyalogezred védelmi terve szerint a 17/11. zászlóalj északon, Matvejevkánál a balszárnyán levő 17/5. puskásszázadával csatlakozott a német VII. hadtest védőállásához. E sávhatár közelében kiépített, úgynevezett kolhoz-támpontot az említett alosztály egyik szakasza szállta meg. Hozzá csatlakozott jobbról a 17/1. zászlóalj, majd a 47. gyalogezred csapattestei, nevezetesen a 34/1., a 47/11. és a 47/1. zászlóaljak foglaltak el védőállást. A 17/III. zászlóaljat a hadosztályparancsnok tartalékként visszatartotta. Az első vonalban levő zászlóaljakat egy-egy kocsizó géppuskás, aknavető és páncéltörő ágyús szakasszal erősítették meg. A III. hadtest harmadik seregtestének, a 6. könnyű hadosztálynak június elejére kellett felsorakoznia e fenti védelmi vonalra, addig a brjanszki erdőség területén, partizáncsoportok ellen vetették be. E komáromi parancsnokságú seregtest június 14. és 15. folyamán érkezett ki a Kurszk előtti arcvonalra. A 9. könnyű hadosztály védőkörletétől északra - az említett seregtest 17/11. zászlóalját felváltva - egy 10 kilométer széles védősávot foglalt el. Kijelölt állásainak birtokba vétele után a német VII. hadtestparancsnokságnak rendelték alá. A Kurszk előtti védőállás megszállása - széles kiterjedése folytán - csak vonalszerűén, számottevő mélységi tagozódás nélkül történhetett meg. Az állások - a téli védelem követelményeinek megfelelően - a községekre és erdőkre támaszkodtak. A magyar alakulatok május és június folyamán főleg a védelmi berendezések tökéletesítését végezték, és csak esetenként vállalkoztak egy-egy szakasz vagy század kötelékben végrehajtott felderítő akciókra. 21 Támpont: Nagyobb erődítés, amelyben a csapatokat, többféle tűzfegyverrel, mélységben jól tagozva helyezik el. Harcászati szabályzat 1940. 80. p. 18
