Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - Személyi adattár
ri szolgálatot a 2. hadsereg hadműveleti területén. A Dontól való visszavonulás alatt, 1943. február 26-án fagyási sérüléssel került a kijevi, majd a hátországi hadikórházakba. Augusztus 1-jétől a Központi Átvételi Bizottság törzsalosztályának parancsnoka volt, majd 1944 decemberében a röppentyűs kiképző tábor állományába helyezték. Közben bekapcsolódott a nemzeti ellenállási mozgalomba. 1945. február közepén szabadságáról a német- országi Torgauba települt alakulatához menet sikertelen kísérletet tett a Svájcba való szökésre. A XVII. Wehrkreis magyar tábornokának bírósága, mint rögtönítélő bíróság előbb halálra, majd 10 év börtönre ítélte. Sopronkőhidán raboskodott, büntetőszázadba osztották be, majd szovjet hadifogságba kerülve, hamarosan elengedték. Harctéri emlékeit megörökítő könyve „Zalai honvédek a keleti arcvonalon" címmel 1944-ben jelent meg. 2000. szeptember 30-án Budapesten hunyt el. (HIM KI Kerényi Egon 57911. sz. ti. ogy., HL HM 22. v. oszt. 744.853/1943.) KÓNYA LAJOS (Felsőgalla, 1914. november 2., anyja neve: Donna Róza) tartalékos zászlós, tartalékos hadnagy (1942. szeptember 1.). 1942. május 4-én a soproni 34/1. zászlóalj 1. puskásszázadának szakaszparancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. A későbbiek során századparancsnoki beosztást is ellátott. Augusztus 19-én Alekszandrovkánál, 1943. február 1-jén pedig Sztarij Oszkol előtt szenvedett sebesülést. Több frontszolgálatot nem teljesített. Harctéri élményeit megörökítő naplója - korabeli feljegyzéseihez hűen - „Hej, búra termett idő" címmel először 1956-ban, majd 1996-ban kiadott kötetében jelent meg. 1972. július 1-jén Budapesten hunyt el. (Ifj. Sarkady Sándor - Szabó Péter 104. p.) KONYÁRI PÉTER (Pestis / Bihar vm./, 1908. június 15., anyja neve: Konyári Anna) tüzér. 1942. május 2-án a 9. könnyű tüzérezred 3. ütegének kötelékében vonult el a keleti hadszíntérre. Június 4-én Pahonoknál aknatalálat következtében hősi halált halt. (HL HM 22. v. oszt. 636.469/1942.) KORONCZAY LÁSZLÓ (Székesfehérvár, 1914. május 22., anyja neve: Pábli Katalin) továbbszolgáló zászlós, tartalékos hadnagy (1942. szeptember 1.). Tényleges katonai szolgálatát 1939 és 1940 között Nagykanizsán, majd Csáktornyán, a 17. gyalogezrednél teljesítette. 1942. május elején a 47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető százada I. szakaszparancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. Június 28-án Kodizitől keletre robbanó puskagolyótól karsérülést szenvedett. Miután hátországi gyógykezelését követően felépült, 1943 márciusában leszerelték. További katonai szolgálattételre nem hívták be. Hadifogságban nem volt. Budapesten hunyt el 1979. június 23-án. (HIM KI Koronczay László 295/2264. sz. ti. ogy.) KOSZTKA VILMOS, nemes ó-falvi (Budapest, 1912. június 5., anyja neve: Negró Ágnes) hivatásos százados (1942. március 31.). Mint a soproni 7. könnyű hadosztály 4/1. zászló- alja géppuskás századának parancsnoka 1942. április 24. és 1943. április 1. között részt vett a 2. hadsereg keleti hadszíntéri hadműveleteiben. Harctéri szolgálata alatt két rövidebb- hosszabb időszakban - 1943 januárjában is - helyettesítette zászlóaljparancsnokát. Novemberben a III. hadtest arcvonalmögötti kiképzőtáborának tisztjeként tevékenykedett. 1945. május 19-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 21-én tért vissza. Sopronban hunyt el 1996. november 12-én. (HIM KI Kosztka Vilmos 84036. sz. ti. ogy.) 136
