Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Németh József tizedes harctéri naplója Oroszországból, 1942-1943

testgyakorlat, mozgás. Ez idő alatt megnéztük a várost is, szép nagy város lehetett valamikor, de most ép, egészséges házat nem láttam benne, az mind a bombázók martaléka lett. Földig égett házak, üszkös gerendák mindenütt, bizony siralmas állapotban nézett ki minden, az állomás is ugyanezt a képet mutatta. Éjjel kezdődött még csak számunkra az igazi meglepetés, jöttek az orosz bombázók, szórták bombáikat, remegett minden. Ez volt egy igazi tűzijáték, melyhez hasonlót talán soha többet nem fogok látni, s tapasztalni annak hatását. Számos fényszóró, rengeteg gépágyú, melyek körülfogták az állomást, csak úgy ontották fényjelzős lövedékeiket; gyönyörű, de veszélyes látvány volt.

Mai dátum 1942. V. 15-én. Két nap múlva, tizenötödikén délután 1/2 5 órakor megfordult vonatunk, és elindult velünk Kurszk városa felé. Utunk szerencsés volt, reggel hajnalban megérkeztünk Kurszkba. Ott megtörtént a kirakodás, még délelőtt elindultunk, szerelvény a hátunkon, kelet felé. Nagy hőség és nagy por volt, délután egy kis faluba érve koromfeketék voltunk. (A község[ek] neveit már nem tudom, igen furcsa nevet viselnek.) Az éjszakát és a nappalt ott töltöttük, ezután már csak éjjel meneteltünk. Három éjjel és egy napig tartott el utunk Oszer- naja községig.5 Ott pár hetet töltöttünk, s némileg kipihentük a nehéz út fáradalmait. Onnan egy éjjel kb. 12 km távolságra mentünk a front közelébe, ott pár napot töltöttünk. Onnan megint visszajöttünk Oszernajába, s ott töltöttük a pünkösdi ünnepeket.6 Ott ért utol az előléptetésem, az őrvezetői rang. Az ünnepek is épp úgy teltek, mint a többi napok, különbség csak az volt, hogy tábori misét hallgattunk. Másnap visszamentünk ugyanabba az erdőbe, ahol azelőtt voltunk. Ott már nem sok időt töltöttünk, egy éjjelen ronda esős, zivataros időben Oszernaján áthaladva, reggel egy nagy erdőbe érve sátort vertünk. Bizony keserves út volt, koromsötétben, térdig sárosán, agyonázva, fázva hajtottuk álomra fejünket. Itt vártuk be a közeljövőben meginduló támadás napját, nap, nap után állandó gyakorlatok közepette, az utolsó napokban pedig a közös gyónást. Egyszer csak elérkezett a mi időnk is, a támadásra indulásunk dátuma 1942. VI. 27. volt. Egész éjjel meneteltünk, közel a fronthoz beástuk magunkat. Kora hajnalban kezdődött az általános nagy támadás.

Mai dátum 1942. VI. 28-án. Hajnali 2 óra 20 perckor megindult a nagy támadás. Megjelentek a szövetséges gépek, azoknak bombázásuk gyönyörű látvány volt, és ezt a munkát erős ágyútűz kísérte, csak úgy sírt minden a levegőben. Ekkor indult el a mi zászlóaljunk támadásra. 1/2 5 órakor már ott voltunk a harc színhelyén, a golyók fütyültek, mint megbolygatott méhkasban a méhek. Ahogy közelítettük az orosz állásokat, az út mentén véres testű és halott bajtársakat láttunk, iszonyatos látvány volt. Az első látásra a hideg végigfutott hátamon, s egy pillanatra rémület fogott el ennyi pusztulás láttára, de aztán továbbmentünk,

5 Verhnye Oszernaja község, 1942 májusában és júniusában a 17/III. zászlóalj állomáshelye.

61942-ben május 24-ére esett pünkösd.

98