Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Németh József tizedes harctéri naplója Oroszországból, 1942-1943

minden pihenés nélkül bevetettek bennünket. Borzasztó látvány fogadott bennünket, itt-ott sebesült s halott katonák hevertek, a sebesültek keserves jajgatása kísért bennünket, számomra szinte felejthetetlen pillanatok voltak. A délutáni órákban erős aknatűzzel kísérve, a muszka talpára útilaput kötve megfutamodott, a sötétség beálltáig magunk előtt hajtva. Éjjelre egy dombtetőn mi is jól beástuk magunkat. Ez éjjel nagy eső volt, kis lövészgödrünk tetejére sátorlapunkat húztuk rá. Reggelre bizony majdnem félig vízben feküdtünk, a nagy kimerültségtől bizony nem vettük észre, hogy víz is van alattunk. Még az este alkonyat- tájt jöttek a német bombázók s vadászok, szép munkát végeztek a visszavonuló ellenségben. A látóhatárt csupa füsttenger borította, szép látvány volt, de nem mindennapi. Mi egymás után lőttük el a fehér világítórakétát, nehogy minket támadjanak meg. Másnap reggel megint előttünk találtuk a muszkát. Egy falu szegélyén rendezte be magát, de bizony nem volt megállása, menekült, ahogy csak tudott, hátra. Harmadnap kissé megállított bennünket. Egész délutai7 erős harc után csodálatunkra, reggelre kelve pár emberével fedezve magát elmenekült, így értünk Tyim városa alá.

Mai dátum 1942. év VII. 1-én. Még csak itt kezdődött az igazi harc. Déli 12 órakor megindult a nagy támadás a város ellen; bizony nagy erőfeszítést kellett végrehajtanunk, míg a város szegélyét elértük. Akna- és géppuskatűzben törtünk előre, a lövedék fütyült és robbant szerteszét, szinte úgy hatott, mint[ha] valami földöntúli zenészek adták volna fogadtatásunkra e szép melódiát. De igazi magyar kedvünket soha nem veszítettük el, bármi nehéz helyzetbe is keveredtünk. Itt volt az igazi mulatság, belépődíj sok magyar élet és sok szenvedés, melyet itt mértek reánk. Alkonyaikor már bent jártunk az első házak között. Az előnyomulás nehezen ment, még ehhez hozzájött a sötétség beállta is. Itt most már mindenhonnan fütyültek a lövedékek, robbantak gránátvető lövedékei, irtózatos pánik volt, amely megzavart mindent. Eközben jöttek az orosz Ráták,8 elkezdték bombázni az utakat, szinte felejthetetlen percek következtek. Ezután megkaptuk a visszavonulási parancsot. A felgyújtott házak, mint valami óriási tábortüzek világítottak az éj sötétjében. A város szegélyéig vonultunk vissza, ott jól beástuk magunkat. Az éjszakát ott töltöttük, kosztot csak másnap reggel kaptunk. Bizony a fáradtságtól és a kimerültségtől enni nem kívántunk, bármennyire is éhesek voltunk, csak pihenni akartunk.

Mai dátum 1942. VII. 2-án. Hajnalban újból megindult a támadás, most már sikeresebben, mint előző napon; a várost bevettük. Itt találkoztunk a német gyorscsapatokkal, melyek átvették a további üldözést. A menetet tovább folytattuk, a városon kívül egy tisztáson beástuk magunkat, az éjszakát ott töltöttük. Másnap hajnalban újból menetkészen álltunk, megkezdődött a menetelés. Itt kaptam egy

7 Értsd: délutáni.

8 Rata: az 1-16 típusú szovjet vadászrepülőgép beceneve, jelentése: patkány.

99