Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Visszavonulás a 2. hadsereg gyülekezési körzetébe (1943. február - április)
húst, melyből bőven akad az út mellett megdöglött vagy agyonlőtt lovak oldalából. A jó Isten tudja, hogy hány hetes már némelyik, de azért jó. Most ettem életemben először lóhúst. Ha éhesek vagyunk, megfőzünk egy-egy csajkával, és azután mehetünk tovább.'"251 „A visszavonulás kezdetén semmiféle tartalék élelemmel nem láttak el bennünket - emlékezett Nemes József szakaszvezető. - Kettőnknek fél kenyerünk és a rendszeresített kétszersült adagunk volt csupán. Ehhez a második vagy a harmadik napon egy idegen alakulatnál sorban állva egy-egy negyedkilós konzervet sikerült szerezni. A továbbiakban [...] teljesen önellátásra kellett berendezkedni. [...] a hóban megfagyott lovak combjaiból is vágtunk egy-egy darabot, melyet a hólében csajkánkban főztünk meg, ízesítésre még sónk sem volt. Egy kis szerencsénk is volt, mivel menet közben a hóban találtunk néhány leves- konzerv kockát, és még egy teljes tábla csokoládét is. [...] Az egyébként szegény és helyben maradt orosz öregektől is kaptunk abból, amijük volt (pl. korpát és savanyú uborkát). Mindezek mellett a teljes legyengüléstől az a cukorgyári melasz mentett meg bennünket, ami utunkba esett, és amivel teletömtük kenyérzsákunkat, zsebeinket és még a kulacsunkat is. Ezt főzni se kellett, belőle menet közben táplálkozhattunk."252 Horváth Ferenc őrmester és társai Sztarij Oszkolt elhagyva, másnap egy felrobbantott ellátó-raktárra bukkantak. A romok között szétszóródva találtak rumoshordókat, sonkát, szalonnát. Sokan ott haltak meg, halálra itták magukat. A többiek megrakodtak élelemmel, a vállukra sonkát, a karjukra szalonnát raktak. Horváth őrmester egy 20-25 kg-os vajashordót vert szét, azt rakta fel a szánra. 15-20 főnyi csoportban jöttek visszafelé, és ezen a vajon éltek. Teljesen fagyott volt, csákánybaltával vágtak le belőle egy darabot, azt szopogatták. Ruhákat is találtak a raktárban, pokrócokat, lábbelit. Rettenetesen felpakolt az elgyöngült társaság, ám 3-4 km után kezdték leszórni a nehéz dolgokat. Végül csak a kenyérzsákokban maradt valami. A csapatokba verődött katonák egy-két km-es menetoszlopokban vonultak vissza, a -30-35 fokos hidegben hiányzott a szervezett élelmiszer ellátás. Szerencsére a helyi lakosság nem volt ellenséges érzületű, adtak némi meleg ételt, leginkább főtt krumplit. Miután Horváth őrmesterék kocsiját a németek elvették, a polgári lakosságtól szereztek szánt, arra tették fel a holmijukat. Később, hóolvadáskor egy kétkerekű taligát rekviráltak az egyik faluban, abba fogták be az egységük egyetlen megmaradt lovát. A lovak számára szinte mindenhol akadt valami takarmány, széna, ellátásuk egyszerűbb volt, mint a katonáké. Míg a visz- szavonulás első tíz napján a harcok, a későbbiekben inkább a téli felszerelés hiánya, az éhezéstől való legyengülés és a hideg szedte áldozatait a zalaegerszegi zászlóaljtól is.253 251 Németh József naplója 48-49. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 46. p. 252 GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 7. p. 253 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 5-7. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. 82
