Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Visszavonulás a 2. hadsereg gyülekezési körzetébe (1943. február - április)

A 17/III. zászlóalj élelmezési részlegénél szolgáló Szőke József honvéd kedvezőbb körülmények között vészelte át a visszavonulást: „Menekülés közben nekünk volt kézi élelmezési raktárunk, konzervek, egyebek. Egy darabig megvolt, de olyan fagyos, hogy alig tudtuk megenni. Később azt ettük, amit az oroszok adtak, egy kis krumplit. Bementünk házakhoz kéregetni. Nekik sem igen volt, mert a németek elzabráltak előlünk mindent. Egyszer egy cukorgyárhoz értünk, ahol sok kristálycukor volt. Ott feltankoltunk, gázálarcokba, kenyértarisznyába tettük. A következő faluban vártak bennünket, adtak mindent cukorért, mert ők már egy éve nem láttak cukrot. [...] Az én lábam nem fagyott el, mert azok az asszonyok, akik mostak ránk, elmondták, hogy milyen telek szoktak lenni. Én készültem rá, jó nagy bakancsot választottam, és a Násztya kötött nekem birka- gyapjúból zoknit, kesztyűt. Sálam az volt, flanel kapcát pedig a honvédség adott, így nem fagyott el semmim se. "254

A 17/III. zászlóalj maradványának rendezetten, Závodszky István százados vezetésével visszavonuló egysége a sorai közé fogadott, felruházott és hazahozott, és ezzel a biztos haláltól mentett meg egy zsidó származású zalaegerszegi orvost,255 dr. Mike Gézát, aki a visszavonulás 14. napján, az éhenhalás és meg- fagyás határán találkozott a zászlóaljjal. Mivel szülővárosából, Zalaegerszegről többen ismerték, megengedték neki, hogy velük menjen, és élelemmel is ellátták.256 (Dr. Mike Géza a kőszegi munkaszolgálatos zászlóaljjal került ki a harctérre. E munkaszolgálatos alakulat mintegy ezerfőnyi állományából az áttöréskor már csak húszán voltak életben, haza pedig mindössze hárman tértek, köztük Mike doktor.)257 „Én az éhhaláljhoz] és megfagyáshoz közel voltam, amikor Závodszky István százados megengedte, hogy az ő alakulatával jöhessek visszafelé" - emlékezett később dr. Mike Géza. - „Engem átöltöztettek katonaruhába, s a zászlóalj orvosának hősi halála után, mint munkaszolgálatos orvos, én lettem a zászlóaljparancsnok megbízásából a zászlóalj orvosa. A visszavonulás 2 és fél hónapig tartott, közben a küzdő zászlóalj a legszörnyűbb helyzetbe került, s legnagyobb részt elpusztult. Én az ő jóindulatuknak köszönhetem, [hogy] bár leromolva kerültem hozzájuk, kibírtam a szörnyű visszavonulást. Szumiban, midőn a városban keresztülmentünk, saját szememmel láttam, hogy a szét254 GM Adattára 1460-90. sz. Szőke József visszaemlékezése 3. p.

255 HIM KI Závodszky István 78205. sz. ti. ogy. Závodszky önéletírása. Zalaegerszeg, 1951. július 1.; A 150 éves Zala Megyei Kórház jubileumi évkönyve. 1848-1998. [Zalaegerszeg, 1998.] 85. p.; Dr. Mike Géza munkaszolgálatos „Zsoldkönyv"-e (fia, dr. Mike János tulajdonában, Zalaegerszegen); Molnár András: A biztos halál várt volna rá. In: Zalai Hírlap 2013. március 2. (52. sz.) 10. p.

256 Dr. Daka Mihály orvos százados, a 17. gyalogezred ezred vezető orvosa személyes iratai. (Daka Miklós birtokában, Budapesten.) (A továbbiakban: Dr. Daka Mihály iratai.) Dr. Mike Géza igazolása dr. Daka Mihály orvos százados részére. Zalaegerszeg, 1948. június 23.

257 G. E. volt munkaszolgálatos tanúvallomásáról felvett jegyzőkönyv. Közreadja: http://www.degob.hu/index2.php?showjk=3446. (Letöltve: 2012. október 17.)

83