Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Felkészülés a téli védelemre (1942. szeptember - december)
Felkészülés a téli védelemre (1942. szeptember - december) Az augusztusi hídfőcsaták lezárultával többhónapos hadműveleti szünet köszöntött be a 9. könnyű hadosztály arcvonalán, a szembenálló felek csupán felderítő jellegű vállalkozásokkal nyugtalanították egymást időnként. Szeptembertől minimálisra csökkentek a harccselekmények, és az állások továbbépítésére, valamint a téli védelemre való felkészülésre helyeződött a hangsúly.164 A 17/III. zászlóalj őszi védelmi munkálatairól írta naplójában szeptember 22-én Németh József, a 8. puskásszázad őrvezetője: „Ma megkezdtük az új védővonal kiépítését, több mint 2 km hosszan. Csak éjjel dolgozhatunk, nappal minden mozgás megszűnik. Futóárkokat és téli bunkerokat építünk. Bizony, most már elkel egy kis mozgás is, mert már elég hűvös van. Nappal pihenünk egy keveset, éjjel újból kezdjük, ahol elhagytuk; ki szolgálatba, ki meg dolgozni megy. "165 A jól kiépített állások október 20-ára már biztos fedezéket nyújtottak Németh tizedes raja számára a nehézfegyverek lövedékeivel (köztük az aknagránátokkal) szemben, a mind jobban erősödő hideg ellen azonban még november 10-én is földmunkákat végeztek: „Szabadidőnkben dolgozunk, földbe ásott bunkerokat építünk a nagy hideg ellen, ami nap-nap után mind jobban erősödik."166 Nemes József tizedes emlékei szerint a műszakiak (munkaszolgálatosok közreműködésével) október végén, november elején műszaki zárral vették körül a Don partján kialakított figyelőőrsöket, és a télre készülve fűthető bunkereket építettek.167 A védelmi munkálatok a fagy beállta után, hóban is folytatódtak. December 18-án jegyezte fel a naplójában Németh József őrvezető, hogy szolgálaton kívül dolgoznak, futóárkot építenek a magyar vonaltól mintegy 150 méterre lévő szovjet hídfő, az úgynevezett „gennyfolt" elé, „ahova a muszka erősen befészkelte magát".168 A hídfő körüli, augusztusi harcok végére a 9. puskásszázadnál többnyire megsebesültek, illetve kiestek a korábbi (zászlós vagy hadapród őrmester) szakaszparancsnokok, és akadt olyan szakasz, melyet „öreg katona" honvéd vezetett. Ilyen körülmények között vette át augusztus 20. után Kálmán László továbbszolgáló szakaszvezető a század egyik Don parti támpontjának parancsnokságát. Ez, a több mint húszfőnyi támpont olyan közel volt a folyóhoz, hogy a fedezék alján feljött a víz. A honvédek a vízbe cölöpöket vertek, azokra pedig deszkapadlót szögeztek. A kályhát csak éjszaka használhatták a fedezékben, mert nappal elárulta volna őket a füst. Nappal sokat fagyoskodtak, mivel nem mozoghattak. A Don túlsó partja kb. 5 méterrel magasabb volt, ráláttak a magyar állásokra, így 164 Szabó Péter 2012. 272-276. p. 165 Németh József naplója 23. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 38. p. 166 Németh József naplója 27-28., 31. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 40-41. p. 167 GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 4. p. 168 Németh József naplója 32. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 41. p. 59
