Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Felkészülés a téli védelemre (1942. szeptember - december)
még a 180 cm mélységű lövészárokban is csak lehajolva közlekedtek. A szovjet mesterlövészek rendszeresen kilőtték az embereket a vízparti figyelőkből, szinte minden figyelő odaveszett. A mesterlövészek bereszelt hegyű dumdum golyókat használtak, melyek a sisakot elérve felrobbantak. A honvédek a folyóparton rejtve beásott nehézpuskával próbálták ártalmatlanná tenni a mesterlövészeket. Amikor Kálmán László legjobb barátja is fejlövést kapott a figyelőben, a szakaszvezető három rákász gránátot lőtt ki gránátvetővel a mesterlövész irányába. A nagyobb űrméretű aknavetők jóval hátrább voltak az úgynevezett „Kiserdőnél", ezért az első vonalban lévők attól tartottak, hogy a messze mögöttük kilőtt gránátok nem érik el az ellenséget, rájuk eshetnek.169 A 8. puskásszázad védelmi vonalán a németek melletti, északi figyelő volt a legveszélyesebb hely. A túlsó partról teljesen belátták, és úgy lődöztek az ott szolgálatot teljesítőkre, mint a nyulakra. A honvédek szükségüket végezni sem bújhattak ki a fedezékből, mert azonnal fejbe lőtték őket. A futóárokban, lapátra végezték a szükségüket, majd a lapát tartalmát az ellenség felé hajították.170 A zalaegerszegi zászlóalj fő ellenállási vonala előtt, a Don közelében kialakított figyelők, illetve harcelőőrsök mindennapi életéből arra emlékezett Horváth Ferenc őrmester, a 9. puskásszázad másik szakaszparancsnoka, hogy július 10- étől 1943. január 27-ig szinte folyamatosan a támpontokon éltek. Ez idő alatt ruházatpótlás vagy csere nem volt. Délelőttönként a bunkerokban ültek, a sok üléstől a köpenyük feneke elkopott, úgy nézett ki, mintha frakk lenne. Megszabták, hogy mennyi lőszert használhatnak. Csak esténként kaptak meleg ételt, a támponttól 4 km-re volt a konyha. Gremjacsjéig járművel vitték az ételt, onnan gyalog. Mire kiért a támpontra, kihűlt. Napközben hideg élelmet ettek, köztük sok Hitler-szalonnát, azaz kemény gyümölcsízt. Mosakodási lehetőségük nem volt, az arcukat és kezüket a szájukba vett ivóvízből mosták meg. Éjszakánként le lehetett menniük a Donhoz vízért. Szeptemberig enyhe idő volt, mosakodni is tudtak a folyóban. A bunkerben nappal nem lehetett fűteni. A falba csináltak tűzhelyet, de azt csak éjszaka lehetett használni. Ott melegítették a kávét vagy teát. Októberben, novemberben a mögöttük lévő krumpliföldön keresgéltek krumplit, azt sütötték vagy főzték meg. Magyarországon téli ruha gyűjtési akció volt, a meleg holmi ki is érkezett a Don menti hadműveleti területre, de ők nem kaptak belőle. Nem volt mindenkinek téli sapkája és kesztyűje, mert az ellátó osztagok - szállítóeszköz hiányában - nem vitték ki az első vonalba.171 A magyar 2. hadsereg arcvonala mögötti raktárakban felhalmozott téli ruházat, illetve védőfelszerelés - különböző okok miatt - csak megkésve, vagy egyáltalán nem jutott el az első vonalbeliekhez. A korabeli naplók és visszaemlékezések 169 Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. 170 Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. 171 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 4-5. p. 60
