Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Harcok a „gennyfolt" hídfőnél (1942. augusztus 15. - augusztus 19.)

«I

16. А 17Д11. zászlóalj egyik 39 M. 50 mm-es gránátvetője tüzelés közben az első vonalban, Gremjacsjénál, 1942 nyarán. Balról Rajki Dezső hadapród őrmester

volt harcoló egység - úgy, ahogy érkezett, vessük be ellentámadásra. A század parancsnoka, egy tartalékos főhadnagy éppen csak jelentette a menetszázad beérkezését, máris megkapta a hadosztályparancsnok parancsa alapján a támadási parancsot. A támadás nagyon nehezen indult, s mikor kb. 20 perc múlva a századparancsnok szívlövéssel hősi halált halt,153 végleg elakadt, mire a századot kivontuk.

Az ezredparancsnok harcálláspontján tartózkodott a III. zászlóalj parancsnoka, aki ekkor még Németh vezérkari őrnagy, hadiakadémiai tanár volt. Javasoltam, hogy jelentsék a hadosztályparancsnoknak a kialakult helyzetet. Erre azonban sem Szakáts [Zoltán] ezredes, ezredparancsnok, sem a zászlóaljparancsnok nem mutatott semmi hajlandóságot. így rám várt ez a feladat. Jelentettem a terepviszonyokra hivatkozva, hogy ilyen kisebb ellen- támadások itt célra nem vezetnek. Eredményre csak akkor van kilátás, ha nagyobb erővel támadunk, s ugyanakkor a kedvező helyzetben, túlparton lévő ellenséges nehézfegyvereket a tüzérség lefogja. Jelentésemet meglehetősen éles hangon tettem meg, mert eszembe jutott, hogy a tyimi támadásnál is a helyzet személyes megismerése nélkül döntött a hadosz153 A Péchy György szerint hősi halált halt századparancsnokot a korabeli veszteségkimutatásban nem sikerült azonosítani.

55