Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Harcok a „gennyfolt" hídfőnél (1942. augusztus 15. - augusztus 19.)
tályparancsnok az arctámadás mellett, ami rengeteg veszteségbe került. Most sem jött ki az ezredparancsnok harcálláspontjára, hogy személyesen győződjön meg a helyzetről, hanem Ivanovkáról, a harcálláspontjáról, térkép alapján adta ki parancsait, amiknek a végrehajtása már addig is súlyos veszteségeket okozott. [...] Miket mondtam még a jelentésem folyamán, arra nem emlékszem, de utána a jelenlévő két parancsnok - akiknek ezt a jelentést meg kellett volna tenniük - döbbenten néztek rám, s az ezredparancsnok csak annyit mondott, hogy ez kicsit erős volt. Eredménye viszont meglett, mert a hadosztályparancsnok leállíttatta a további ellentámadásokat, s csak [a hídfő] erős figyelését rendelte el. Ez már akkor volt, mikor az ellenség drótakadállyal és aknazárral vette körül állásait. Ez a hídfő a későbbiek folyamán - amíg a Donnál voltunk - végig megmaradt,"154 A szovjet hídfő kifüstölésére tett első kísérletnek részese volt Rajki Dezső hadapród őrmester, géppuskás szakaszparancsnok is. Szakaszát két géppuskával a 8. puskásszázad támadó egységének támogatására rendelték, nehézfegyvereiknek azonban nem sok hasznát vették, mert az ellenségtől megtisztítandó terepet nem lehetett belátni. A hídfőt ugyanis sűrűn benőtte a növényzet, a látótávolság alig volt több négy-öt méternél. A géppuskákkal nem mertek a puskások előtt, szárnybiztosítás nélkül előrenyomulni, de hátulról tüzelni sem, nehogy a dzsumbujban előretörő saját puskásaikat lőjék le. A 8. puskásszázad fedezet nélkül maradt egységéből többen elestek vagy megsebesültek a hídfőben, a géppuskások közül viszont senki sem halt vagy sérült meg.155 A 17/III. zászlóaljhoz pótlásként érkezett (Zalaegerszeg főterén július 19-én esküt tett és elbúcsúztatott)156 menetszázad szerencsétlen kimenetelű bevetésének körülményeire úgy emlékezett Horváth Ferenc őrmester, hogy a 200-250 fő fegyvertelenül érkezett. Nekik át kellett volna venni a fegyvereket azoktól, akiket felváltottak. Az állomány fele már átvette, a másik fele még nem. Akik felváltani jöttek, korábban nem vettek részt harcokban. A szovjetek átkeltek a folyón, és szemből lőttek. Hátulról a magyarok is tüzeltek, a váltás nem tudta, hogy honnan lőnek, és sok sebesült lett közöttük.157 Kálmán László továbbszolgáló szakaszvezető visszaemlékezése szerint a frontra akkor kiérkezett mintegy 200 főnyi, fegyvertelen tartalékos egység a 9. puskásszázadot váltotta volna fel ideiglenesen az első vonalban, hogy a fáradt katonákat pihenni, tisztálkodni vonják hátra néhány napra. A fegyverek és az állások átadását éjjel 23 órára tervezték, hogy a felváltottakat még az éj leple alatt kivonhassák az első vonalból. A felváltást felfedezhette az ellenség, mert az még csak részben történt meg, amikor a szovjet hídfőből támadás érte a 9. puskásszázad állásait. A váratlan támadás zűrzavart és veszekedést okozott a honvédek között, 154 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 92-93. p. 155 Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. 156 Zalai Magyar Élet 1942. július 20. (161. sz.) 4. p. 157 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 4. p. 56
