Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Harcok a „gennyfolt" hídfőnél (1942. augusztus 15. - augusztus 19.)
an jöttek a csónakok, [nehézjpuskánk csöve már tüzes volt, lőszerünk fogyott, lőszert és segítséget kértünk, amely már nagyon fogytán volt. Lassan világosodni kezdett, melyet már alig vártunk. Én, mint nehézpuskás irányzó, a hajnali pirkadásban élvezettel lőttem a még mindig átjövő, és a túlsó parton álló csónakokat. Szép munka volt, mondtuk is: »Ezen biztos, hogy többet nem csónakázik senki sem.« De ezzel még nem volt vége, három napig tartott; fáradságot nem ismerve, az éjszakát nappallá téve küzdöttünk, a fáradtságtól kimerülve pillanatok alatt állva elaludtam. Mindenki talpon volt, nagyon sok sebesültünk lett ez alatt a három nap alatt, mire a muszkát vissza tudták nyomni a túlsó partra. Halottak és sebesültek számát nem írom, borzalmas képet nyújtott minden. "150 Kálmán László továbbszolgáló szakaszvezető visszaemlékezése szerint a szovjet hídfő létesítését követően éjszakai támadás érte az első vonalaktól hátrább, Gremjacsjénál tartalékban lévő 7. puskásszázad állásait. A hídfőből kiinduló ellenséges egység a támpontokat megkerülve benyomult egészen a zalaegerszegi zászlóalj parancsnokságáig, és megütközött a 9. puskásszázad tartalék szakaszával is, mely a parancsnokság és a „9. kolhoz" között helyezkedett el. A parancsnokság körül beásott 7. puskásszázad visszaverte ugyan a betörést, ám kb. egy szakasznyi embert veszített (állítólag három-négy kocsin szállították eltemetni a halottakat).151 A Don nyugati partján, a 17/III. zászlóalj védősávjának balszárnyán (a Don és a Voronyezs patak összefolyásánál lévő szigettel átellenben) augusztus 15-én létesített szovjet hídfőt a zalaegerszegi alakulat katonái „gennyfoltnak" nevezték el.152 A „gennyfolt" létrejöttéről és a felszámolására irányuló sikertelen magyar törekvésekről az alábbiakat írta visszaemlékezésében Péchy György főhadnagy, ezred első segédtiszt: „Mikor VIII. 15-én reggel a III. zászlóalj parancsnokság jelentette, hogy sávhatárán a Don és Voronyezs patak összefolyásánál az éjjel kb. megerősített szakasz átkelt, és az ott lévő figyelőőrsöt megtámadta és elűzte, az ezredparancsnok kiküldött a zászlóaljparancsnokságra, hogy részletesen tájékozódjam. Ekkor még nem látszott komolynak a helyzet, bár a zászlóaljparancsnok által elrendelt ellentámadás nem ért célt. Megfigyelés szerint az átkelt erők további erősítést kaptak. A megindított ellentámadások sorra hatástalanok voltak. A helyzet egyre komolyabbnak ígérkezett, számolni kellett egy erőteljesebb előretöréssel, és ezért parancsot adtam a harcálláspont megerősítésére. Az ellenség a hídfőképzésre a terepet nagyon jól választotta meg, mert a keleti parton felállított nehézfegyverei igen hatásos védelmet tudtak nyújtani a hídfőben lévőknek. így érthető, hogy a megismételt ellentámadások a nehézfegyverek tüzében mindig elakadtak, súlyos veszteségeket szenvedve. Jelentettük a helyzetet a hadosztályparancsnoknak, aki lvanovkáról küldte parancsait [a hídfő] mikénti felszámolására. 0 adott parancsot arra is, hogy [az] emberveszteségeink pótlására már nagyon várt menetszázadot - bár az nem 150 Németh József naplója 20-22. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 37-38. p. 151 Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. 152 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 4. p. 54
