Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - A tyimi áttörés (1942. június 28. - július 2.)
kor már ott voltunk a harc színhelyén; a golyók fütyültek, mint megbolygatott méhkasban a méhek. Ahogy közelítettük az orosz állásokat, az út mentén véres testű és halott bajtársakat láttunk, iszonyatos látvány volt. [...] egy pillanatra rémület fogott el ennyi pusztulás láttára, de aztán továbbmentünk, minden pihenés nélkül bevetettek bennünket. Borzasztó látvány fogadott bennünket, itt-ott sebesült s halott katonák hevertek, a sebesültek keserves jajgatása kísért bennünket [...]. A délutáni órákban erős aknatűzzel kísérve, a muszka, talpára útilaput kötve, megfutamodott, sötétség beálltáig magunk előtt hajtva. Éjjelre egy dombtetőn mi is jól beástuk magunkat. Ez éjjel nagy eső volt, kis lövészgödrünk tetejére sátorlapunkat húztuk rá, reggelre bizony majdnem félig vízben feküdtünk, a nagy kimerültségtől bizony nem vettük észre, hogy víz is van alattunk. Még az este alkony attáj [ban] jöttek a német bombázók s vadászok, szép munkát végeztek a visszavonuló ellenségben. A látóhatárt csupa füsttenger borította [...]. Mi egymás után lőttük el a fehér világítórakétát, nehogy minket támadjanak meg."88 Péchy György főhadnagy, a 17. gyalogezred ezred első segédtisztje visszaemlékezésében a következőképpen foglalta össze a zalaegerszegi zászlóalj június 28- ai tevékenységét: „A 17/III. zászlóaljat, melyet az ellenség ellentámadásakor az ezredparancsnok bevetett, Prűdök és Bukrajevka újbóli kézbevétele után - a hadosztályparancsnok elképzelésének megfelelően - az ezredparancsnok Barkovna területére kivonta. A zászlóalj hadosztály tartalék lett. Feladata volt a hadosztály balszárnya mögött követni a támadást, és biztosítani az összeköttetést a 9. és 6. könnyű hadosztályok között. "89 Péchy György főhadnagy visszaemlékezésének későbbi részében is azt állította, hogy a 17/III. zászlóalj a tyimi áttörés során „többet nem volt bevetve, tehát még egy fél napot sem volt a harcban".90 Ezt azonban a korabeli parancsnoki intézkedések, a résztvevők harctéri naplói és visszaemlékezései, valamint a névszerinti veszteségkimutatás adatai egyaránt cáfolják, és azt bizonyítják, hogy a zalaegerszegi alakulat a támadás valamennyi napján hosszabb-rövidebb ideig a tűzvonal- ban volt, és jelentős veszteségeket szenvedett. A hadosztályparancsnok, Ujlaky Jenő ezredes június 28-án éjfélkor kiadott parancsa értelmében a 9. könnyű hadosztálynak a támadás második napján, június 29- én el kellett volna foglalnia a Tyim városától délnyugatra fekvő magaslatokat, a Kaltróy Antal alezredes harccsoportját alkotó 17/11. és 17/ III. zászlóaljaknak pedig Barancsikovón át támadva a Sztanovojétól északra húzódó magaslatokat kellett volna birtokba venniük. E parancs azonban az összeköttetési nehézségek miatt késve, csak késő délelőtt jutott el a hadosztály alakulataihoz, melyek időközben már öntevékenyen támadásba lendültek, illetve folytatni próbálták az előző napon megkezdett előrenyomulást.91 A 17/11. és 17/III. zászlóaljak Baran88 Németh József naplója 10-12. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 34-35. p. 89 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 53. p. 90 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 73. p. 91 HL 2. hds. ir. 23. d. M. kir. 9. k. ho.-törzs I. c. (szállásmester) hadinaplója, 1942. 06. 28. - 08.12. Harcászati helyzet 1942. június 29. 37
