Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - A tyimi áttörés (1942. június 28. - július 2.)
csikóvót még jelentősebb harcok nélkül elérték, és előretörtek a Gnyiloje észak- nyugati szegélyén húzódó dombhátig, ott azonban heves ellenállásba ütköztek.92 Ezt a napot idézhette fel visszaemlékezésében Horváth Ferenc, a zalaegerszegi zászlóalj 9. puskássszázadának őrmestere. Elbeszéléséből megtudhatjuk, hogy amikor reggel harci alakzatban szétbontakozva megindultak, hogy folytassák a támadást, kezdetben nem kaptak tüzet. Előttük hosszú emelkedő húzódott, melyen feljebb egy faluban voltak - a kiépített védőállásokkal hátrább már nem rendelkező - szovjet utóvédek. Közöttük nyílt térség terült el, amire már azelőtt belőtték magukat a szovjet aknavetők, mielőtt a honvédek odaértek volna. Az ellenség jól belátta a lejtős terepet, és amint a 17/III. zászlóalj a nyílt térségre ért, lőni kezdte aknavetőivel a támadáshoz rendeződő alakulatot. Mintegy nyolc-tíz aknavető közel fél órán keresztül tartotta tűz alatt a zalaegerszegi zászlóaljat. Az aknagránátok elől igyekezett mindenki fedezéket keresni. A honvédek a földhöz lapultak, próbálták kihasználni a felszín egyenetlenségeit, és ásóikkal sebtében fejvédeket emeltek. Itt Horváth őrmesternek is halálfélelme volt, az aknaszilánkok sokakat megsebesítettek, közülük többen meghaltak.93 A Kaltróy Antal alezredes vezette harccsoport Gnyilojénál június 29-én vívott küzdelméről így számolt be a 9. könnyű hadosztály korabeli napijelentése: „A 17/III. zászlóalj északról, a 17/11. délről behatolt Gnyilojéba. Erős és az ellenségre nézve veszteségteljes közelharc fejlődött ki. A helyzet estszürkületig nem tisztázódott. A harccsoport parancsnok a község kiürítésére adott parancsot. Ekkor a 17/6. század parancsnoka személyesen az élre állva, rohamra vezette századát a község déli része ellen. A rohamhoz csakhamar csatlakozott az 5. század, majd északon а 17Д11. zászlóalj is. [...] a falu percek alatt birtokunkba került. Az ellenség visszavonult."94 A június 29-én 20 óráig a Gnyiloje keleti részén húzódó dombokat elérő Kaltróy harccsoport95 további előrenyomulását másnap, június 30-án egészen délig hátráltatta a szovjet utóvédek heves ellenállása. A 17/II. és 17/III. zászlóaljak csak kora délután vonulhattak tovább Sztanovoje irányában.96 A korabeli helyzet- jelentés szerint azonban a Kaltróy csoport támadása a szívósan ellenálló ellenséggel szemben a Sztanovojétól közvetlen északra levő dombok előtt végleg elakadt, és Ujlaky Jenő ezredes, hadosztályparancsnok 16 órakor beszüntette az előrenyomulás további erőltetését.97 92 Szabó Péter 2001. 94. p.; Szabó Péter 2012. 260., 262. p. 93 Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. 94 HL M. kir. Honvéd Vezérkar főnöke 4. osztály iratai. Szám nélküli iratok, 1943. 525/f. 11. sz. melléklet. Közli: Szabó Péter 1992.10. p.; Szabó Péter 1995. 309. p.; Szabó Péter 2001. 94. p. 95 HL 2. hds. ir. 23. d. M. kir. 9. k. ho.-törzs I. c. (szállásmester) hadinaplója, 1942. 06. 28. - 08.12. Harcászati helyzet 1942. június 29. 96 Szabó Péter 2012.262-263. p. 97 HL 2. hds. ir. 23. d. M. kir. 9. k. ho.-törzs I. c. (szállásmester) hadinaplója, 1942. 06. 28. - 08.12. Harcászati helyzet 1942. június 30. 38
