Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - A tyimi áttörés (1942. június 28. - július 2.)

ból álló kis helységből. A zalaegerszegi zászlóalj honvédéi átfésülték az elhagyott falut, majd azon átérve ismét erősebb ellenállásba ütköztek, be kellett ásniuk magukat. (Horváth őrmester itt segített lövészgödröt ásni az egyik, karlövést kapott katonájának, akit be is kötözött.) A 9. puskásszázad nyílt terepen, több sebesültet veszítve folytatta az előrenyomulást, és estig kb. két-három km mélységben hatolt be az áttört szovjet arcvonal mögé. Sötétedés után megérkezett a meleg étel, összeszedték és hátra szállították a sebesülteket, rendezték az egységeket, az első vonalban lévők pedig éjszakára beásták magukat.84

A 17/11. zászlóalj mögött, második vonalban előrenyomuló zalaegerszegi alakulat egyes szakaszai már június 28-án hajnalban a szovjet utóvédek géppuska- tűzébe kerültek, a fákról pedig mesterlövészek lőttek rájuk robbanó és gyújtó (nyomjelzős) golyókkal.85 Koszorú Imre hadapród őrmester, a 17/ III. zászlóalj géppuskás századának szakaszparancsnoka a 8. puskásszázad támogatására volt beosztva géppuskásaival e napon. Amikor a puskásszázad parancsnoka, Horváth Ferenc hadnagy súlyosan megsebesült, átmenetileg a hadapród őrmester vette át tőle a század vezetését, ám rövidesen őt is találat érte. Koszorú Imre az alábbiakat írta visszaemlékezésében az előrenyomulás kezdetéről, illetve megsebesülésének körülményeiről: „Megtörtént az áttörés, mi is megindultunk. Egy nyárfasornak a lombozatából ellenséges mesterlövészek kezdték meg munkájukat. Szakaszom géppuskája percek alatt kilövést kapott, irányzóm fejlövésben azonnal meghalt. Helyettese nem tudott tüzelni, mert a géppuska hűtőburkát is találat érte, használhatatlanná vált. Biztosított századom parancsnoka, Orbán Ferenc főhadnagy [pontosabban Horváth Ferenc hadnagy] két mell-lövésnél sem adta át a parancsnokságot. Altesti lövést kapott, csak akkor adta át a parancsnokságot. Kemény harcos volt. Nem sokáig vezettem a századot, mert a fán lévő mesterlövészek világító lövedékkel bal karom csuklóm felett átlőtték. A lövedék három ujjam inát szakította át, zubbonyomat meggyújtotta, és sisakomon vett gellert. Szerencsémre, mert fejembe mehetett volna a lövedék. Egy mellém csapódó, Kovács János nevű őrvezető látott el elsősegéllyel."86 A Koszorú Imre hadapród őrmester géppuskásait feltartóztató, mintegy 16-20 főnyi szovjet utóvédet végül a 17/III. zászlóalj nehézfegyverszázadának egyik páncéltörő ágyújával tették ártalmatlanná.87

A zalaegerszegi zászlóalj 8. puskásszázadának őrvezetője, Németh József a következőképpen örökítette meg naplójában a június 28-án történteket: „ 1/2 5 h84 Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. Egyes részletei röviden: GM Adattára 1456- 90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 3. p.

85 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Emlékezés" 2., 31. p., „Életem" 12. p.

86 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Kurszk-Tyim-i áttörés" 2. p. Koszorú Imre szerint Horváth Ferenc hadnagy két tüdőlövés után sem akarta átadni századának vezetését, azt csak akkor tette meg, amikor harmadszorra ágyékon találták: „akkor vérző mellel, hassal a földre feküdt, és azt mondta: »Most átadom a századparancsnokságot!«" („Emlékezés" 2. p.)

87Koszorú Imre visszaemlékezései. „Kurszk-Tyim-i áttörés" 2. p., „Életem" 12. p., „Emlékezés" 2., 31. p.

36