Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - A tyimi áttörés (1942. június 28. - július 2.)

10. A 17fill, zászlóalj egyik 36 M. 37 mm-es páncéltörő ágyúja támadásban a tyimi áttörés idején, 1942. június 28. és július 2. között

ám utolérve az első vonalbelieket, döbbenetes látványban volt részük: jajgató sebesülteket, haldokló bajtársakat, végtagok és fej nélküli katonákat láttak.

Horváth őrmester szerint a 9. puskásszázad dél körül került a tűzvonalba, amikor az előttük fekvő faluból, a fákról és a padlásokról nyitottak rájuk tüzet a szovjet utóvédek. A falu előtti nyílt terepen kellett előretörni. A támadáshoz való felfejlődéskor mindenki továbbadta az „Előre" parancsot, ám senki nem mert elindulni, inkább a földhöz lapult. Amikor az első golyó elcsattant a füle mellett, Horváth őrmester is megtorpant és letérdelt. Szakasza gránátvetőkkel és nehézpuskákkal kezdte el lőni a falut, hogy lefogják az ellenség nehézfegyvereit. Zá- vodszky István százados, zászlóaljparancsnok a 9. puskásszázad közelében, egy elfoglalt szovjet fedezékből irányította a támadást. Amikor látta, hogy senki sem mozdul, kiállt a fedezék tetejére, puskát ragadott, és cifra káromkodások közepette a lapító katonák sarkába lőtt, hogy indulásra késztesse őket. Noha Horváth őrmester nehézfegyver szakasza a 9. puskásszázadon belül a második lépcsőben volt, 50-60 m-re a puskások első vonalától, ők indultak el elsőként, hogy példát mutassanak bajtársaiknak. Őket követve lassan a puskások is előrelendültek, és hosszabb-rövidebb szökellésekkel igyekeztek elérni a falu szélét. A szovjetek az előretörést látva beszüntették a tüzet, és visszavonultak a mindössze 15-20 ház35