Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Németh József tizedes harctéri naplója Oroszországból, 1942-1943
házból kizavarnak bennünket, helyünk nincs sehol. Utunk tovább tart, hogy még meddig, azt nem tudnám úgysem megmondani; csak annyit tudok, hogy soká nem fogom bírni, az éhség nagyon kigyöngített. Mellettem potyognak el bajtársaim a fáradtságtól és kimerültségtől. Tudom, hogy egyszer énrajtam lesz a sor, de én azért bízom a jó Istenben, majd megsegít és nem hagy el. Mai dátum 1943. II. hó 13-án. Napjaim nagyon keservesek, szenvedéssel telnek, csak éhezem s fázom. Ma nem sokat mentem, az idő nagyon rossz, a szél hordja a havat, nem tudom, hova és meddig kell még menni. Érzem, hogy úgysem soká fogom még bírni. A tetű már nagyon sok, tisztogatni, mosni nem lehet, csak menni kell. Éjjel nyugodni nem hagynak, piszkos jószág a tetű, melyből már elég van. Tiszta ruhám már nincs, mosni nem tudok, már nem tarthat soká. Utóirat: Mire besötétedett, a németek kizavartak bennünket egy házból, és így este későn, hóviharban kellett szállás után nézni. Szerencsére találtunk egy germántól tiszta házat, itt egy kis krumplit főzettünk. Kosztot csak nagy nehezen tudunk szerezni. Az éjszakát itt töltjük, reggel Isten nevében továbbmegyünk. Mai dátum 1943. II. 14-én. A mai napot a tegnapi helyen töltöttük, pihenni kell egy keveset, már nem igen tudok menni a fáradtságtól. Kosztunk krumpli, meg, ha akad, kása, csak az; erre más nincs, néhol bizony kénytelenek vagyunk puskával ennivalót szerezni, ha nem elvenni, mást nem tehetünk. Reggel tovább megyünk Oboján felé, de még hosszú az út odáig, hogy ott mi lesz, nem tudom. Mai dátum 1943. II. 19-én. Napjaink nagyon keservesen telnek, kosztunk mindig kevesebb. 16-án reggel kevés híján majdnem fogságba estem, csak 100 méter választott el attól, hogy ma nem az orosz kezében vagyok, és már talán nem is léteznék. (A jó Istennek köszönhetem, hogy ma itthon vagyok.)29 Ma adtam el gyönyörű 14 karátos arany töltőtollamat a németeknek 1 db kocka mézért, kb. 25 dkg volt. Már az éhség határán voltam, és kénytelen voltam eladni (amit még ma is nagyon sajnálok). Nem tudom, hogy a következő napok mit hoznak számomra. A tetű nagyon sok már, hiába szedem, helyébe még annyi jön, mindenki tele van vele. Rendes szállásunk nincs, sokszor düledezett, fedetlen pajtákban töltjük az éjszakát, sokszor bizony hó takar be bennünket. Mi csak így élünk, mint a számkivetettek, senki nem törődik velünk, sehol nem kapunk semmit, nekünk már minden mindegy... Mai dátum 1943. II. 21-én. Utunk tovább tart, ma reggel elhagytam Szudzsa városát. Az éjszakát itt töltöttem egy viskóban. Utam tovább Szúrni felé tart, ide még 60 km távolságra van, még pár nap és odaérek. Az éhség rettenetes nagy, már mindenemet eladom ennivalóért. Drága zsebkendőim, kapcáim, másom már nincs, csak ami rajtam van. Ma reggel egy kis doboz arckrémet adtam el egy kis kenyérért a civileknek. Újabban naponta többször vételezünk finom húst, mely29 Ezt a mondatot naplójának későbbi letisztázása során, utólag írhatta be Németh József. 108
