Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Németh József tizedes harctéri naplója Oroszországból, 1942-1943

merve, az éjszakát nappallá téve küzdöttünk, a fáradtságtól kimerülve pillanatok alatt állva elaludtam. Mindenki talpon volt, nagyon sok sebesültünk lett ez alatt a három nap alatt, mire a muszkát vissza tudtuk nyomni a túlsó partra. A halottak és sebesültek számát nem írom, borzalmas képet nyújtott minden. Én hálát adok a jó Istennek, hogy ez idő alatt semmi bajom nem történt. A lövedékek fütyülése már megszokott zenéhez hasonlított, a géppisztolyok kattogás[ával], a géppuskák kelepelés [ével] és az aknák robbanásával mit sem törődtem, gondoltam, amit a sors hoz és meg van írva, úgy lesz. Már nem sokat törődtem az élettel, előbb vagy utóbb el kell veszni, de a jó Isten nem hagyott el.

Szent István napján már némileg csönd volt, az éjjelek annál hangosabbak. Kattogtak a gyorstüzelő fegyverek, múltak a napok, lassan csöndes lett minden. Az apró részleteket nem tudnám leírni, és azokat az érzéseket, melyek [et] elesett és megsebesült bajtársaim hallatára okozott nekem, ez csupán a magam örök emléke marad, melyre gondolni nem merek.

Mai dátum 1942. IX. 22-én. Ma megkezdtük az új védővonal kiépítését, több mint 2 km hosszan. Csak éjjel dolgozhatunk, nappal minden mozgás megszűnik. Futóárkokat és téli bunkerokat építünk; bizony most már elkel egy kis mozgás is, mert már elég hűvös van. Nappal pihenünk egy keveset, éjjel újból kezdjük, ahol elhagytuk; ki szolgálatba, ki meg dolgozni megy. így telnek napjaink, és várjuk a napot, hogy egyszer még magyar földön, anyánk, testvérünk és hű szeretőnk ölelő karjai közt érezhessük magunkat, ezt kívánjuk a jó Istentől valamennyien.

Mai dátum 1942. IX. 28-án. Napjaink csak úgy lassan, egyformán telnek. Mint csiga vánszorog a napkorong égi pályáján, bizony minden éjjel nézem a hold kelését s nyugvását. A hét csillagból álló Göncölszekeret és a gyönyörűen kelő aranysárga napot bizony sokszor sokáig nézem, és a nagyon messze lévő szép hazámra gondolok: vajon ott is így kel a nap és így bújik-e el hajnalban a telihold korongja? Bizony sokszor erre gondolok. Éjjel már egész hideg van, vastagon deres már a föld, fehér minden, lábunk már fázik a bakancsban, és már testünkön is érezzük a hideg fogát; meleg ruhát még nem kaptunk.

A Don partja éjjelente bizony elég hangos, puskák durranása, golyók fütyülése, ágyú dörrenése teszi hangossá a szép csillagos éjszakát, és azután minden elcsendesül. Az éjjeli repülőtámadás már kissé alább hagyott, [az ellenség] sokszor saját állásaiba dobálja bombáit. Mi ezt már szívesebben nézzük, és nevetünk nagy tévedésén - ezt jól csinálja -, és jó munkát kívánunk neki. Voronyezs városánál erős harcok folynak, hatalmas füstoszlopok törnek az ég felé, állandó ágyúszó hallatszik hozzánk. Ebben a napokban elég látványosságban volt részünk. A láthatár, amerre csak szem látott, tűz, és hatalmas füstoszlopok bizonyították a né102