Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Németh József tizedes harctéri naplója Oroszországból, 1942-1943

met Stukák14 pontos találatait. A német és magyar vadászok is dicséretet érdemelnek, égő gépek, kiugrott pilóták jelezték a föld fele közeledő útjukat.

Most, hogy jegyzeteimet írom, némileg csönd van, csak néha villan a láthatár szélén az ellenség ágyú torkolattüze. Mi csak élünk és szenvedünk egyformán. Reggelink fekete, sokszor bizony nagyon keserű, akárcsak a mi életünk, de azért megisszuk. Már elég jól hozzászoktunk a keserűhöz, úgy is minden keserű. Ebédünk mindig hideg van, így [mindenki] külön-külön főz magának egy csajka krumplit vagy sütéssel próbálja tölteni pihenésre szánt idejét. A csomag küldemények újból megindultak, már alig várjuk az első csomag érkezését. Már kifogyott mindenünk, cigarettánk, gyufánk, tábori lapunk, de mi mindezeknél jobban várjuk a hazatérésünket, ami már nem lehet nagyon messze. Majd csak a jó Isten megsegít bennünket, és hazamehetünk, ahova már nagyon vágyunk mindannyian.

Mai dátum 1942. október 20-án. Nagyon különös esemény nem történt, új figyelőhelyünk a németek mellett, vagyis előttük van. Hogy miért tettek oda bennünket, nagyon hosszadalmas volna ideírni, de mi csak a veszélyben érezzük jól magunkat. Épp ahova most kerültünk, éjjelente bizony végigsöpörnek] fejünk felett a muszka géppuska nyomjelzős lövedékei, meg amit már rég elátkoztunk, az automata puskái, amely[ek] majdnem bolondulásba vitt[ek] bennünket éles csattanásaikkal. De ezt mi már némileg nagyon jól megszoktuk, már nem sokat törődünk vele, csak lőjön, legalább nem unatkozunk a nyomasztó éjszakában. Néha aknavetővel lövöldöz elibénk, de ezzel sem sokat árt nekünk, jól kiépített állásaink biztos fedezéket nyújtanak számunkra. Az éghajlat már hideg, már csupa deres fehér és fagyos minden, egy csöpp melegünk sincs.

Postát keveset kapok, nem tudom, mi lehet otthon, nagy ritkán jön csak egy- egy rózsaszínű tábori lap hazulról. Csak egy valaki van, aki még nem felejtett el, egy kislány, akit szeretek, és aki e nagy távolságon keresztül is sűrűn gondol rám, és nem felejt el akkor sem, ha már más régen kihagyott emlékezetéből. Nagyon sokszor volt úgy, hogy csak őtőle kaptam egy-egy bíztató, reményt és életet fakasztó rózsaszínű kedves tábori lapot, melyet nem fogok elfeledni sohasem. Sokszor megnyugtatott és nagyon jól esett az a pár betű, ami tőle azon a nagy távolságon át hozzám eljutott, ami többet ért bármely magas rangú kitüntetésnél.

Mai dátum 1942. november 10-én. Emlékezetem szerint, ahogy még vissza tudok emlékezni az elmúlt hetekre s napokra, hálát kell adnom a jó Istennek, hogy eddig minden bajtól és veszélytől megóvott, pedig sokszor közel voltam ahhoz, hogy itt fogom befejezni életemet valamely jeltelen sírok egyikében, de a sors másképp akarta. Sokszor fütyült fejem mellett az orosz golyója és csapott közel nehézfegyverek lövedéke, a vasszilánkok szinte gyászindulót daloltak fejem felett. Én azért állok kijelölt helyemen, mert tudom, hogy minden úgy van és úgy

14 Német Junkers Ju 87-es zuhanóbombázók (Sturzkampfflugzeug-ok).

103