Erős Krisztina (szerk.): Fára József főlevéltárnok emlékezete. A 2011. szeptember 28-án Zalaegerszegen tartott tudományos emlékülés előadásai - Zalai gyűjtemény 73. (Zalaegerszeg, 2013)

Berényiné Kovács Gyöngyi: Fára József Pest vármegye főlevéltárnoka

minél előbbi megoldása azért vált sürgőssé, mivel az 1867 utáni iratanyagot le­véltári őrizetbe kellett adni. A kiegyezés leszűkítette a vármegyei autonóm ható­ságok működési körét, igen sok feladatkört átutalva a vármegyei szervektől az állami szervekhez, így a vármegye életét meghatározó dokumentumok külön­böző állami szervek irattárába kerültek. Ezért is vált a legfontosabb feladattá a vármegyei levéltárak védelmének érdekében például a vármegyei közigazgatási bizottságok a kormány elé terjesztették volna, hogy az állami szervek a megye életével szoros kapcsolatban keletkezett iratanyagot a kerületi levéltárakban he­lyezzék el. Azért volt különösen jelentős ennek a kérdésnek a szabályozása, mert legtöbb esetben az állami szervek irattárai nem a megyeházán, hanem különböző bérházakban voltak elhelyezve. Fontosnak tartotta az irattári és a levéltári irat­anyag egymáshoz való viszonyának tisztázását, a levéltáros felügyeleti jogköré­nek kiterjesztését. Tervei szerint a megyei irattárat és levéltárat egy épületben kel­lett volna elhelyezni, így biztosítható lett volna az irattári iratanyag és a selejtezés után a maradó történeti értékű levéltári őrzést igénylő iratok közötti kapcsolat.38 A járási levéltárak kérdésének rendezése újabb kihívást jelentett a levéltáros szakma számára. A nemesi vármegyékben kimondott járási székhelyek nem vol­tak, a főszolgabírók saját házukban rendeztek be egy-egy szobát kancelláriának, a megyei levéltárakba leginkább a bírói tevékenységükkel kapcsolatos iratokat adták be. A Bach-korszak teremtette meg a járási irattárakat, többnyire töreked­tek a járási iratanyag megyei levéltárába történő beszállítására, ez vált a levéltári iratvédelem egyik fontos alapkérdésévé.39 A kongresszus eredeti célkitűzésének megfelelően az irattárak felügyeletét a vármegyei levéltárnok látta volna el önálló felügyeleti és intézkedési jogkörrel. Ahogy Fára József fogalmazott: „az ügybuzgó főlevéltárnok hivatalból és nem önkén­tes akció alakjában törekedhessen a levéltárvédelem megvalósítására."40 A legnagyobb problémát a férőhely és a kezelőszemélyzet hiánya okozta. Pest megye újonnan kinevezett főlevéltárnoka kérte az alispánt októberi jelentésében, hogy az éves költségvetésben a levéltár fenntartására elkülönített összeg fennma­radó részéből adjon engedélyt megfelelő munkaerő alkalmazására.41 Fára József azt is jelentette, hogy embertelen körülmények között dolgoznak a kezelők és szobájuk annyira nedves, hogy az már az egészségükre ártalmas, sőt az allevéltárnok szobájában még fűtőberendezés sem volt.42 1938 végén a Pest Megyei Levéltár az iratanyag biztonságos elhelyezésére újabb helyiségeket kapott a megyeháza épületében. A korábban dolgozói szobák­38 Uo. 2-32. p. 35 Uo. 32-33. p. 40 Uo. 34. p. 41 MNL PML IV. 475a. XIV. sorozat 765./1938. It. sz. « MNL PML IV. 475a. I. sorozat 1938.10. 02. sz. n. 76

Next

/
Thumbnails
Contents