Erős Krisztina (szerk.): Fára József főlevéltárnok emlékezete. A 2011. szeptember 28-án Zalaegerszegen tartott tudományos emlékülés előadásai - Zalai gyűjtemény 73. (Zalaegerszeg, 2013)

Lakos János: Fára József tevékenysége a Levéltárak Országos Központjában (1950–1953) és utolsó évei

ügyeket (levelezés a VKM/Közoktatásügyi Minisztériummal, a BM-mel, a közlevéltárakkal).141

A LÓK Tudományos Osztályának munkatársai időnként ún. kollektív munkákat is végeztek. Fára pl. 1952 első felében részt vett a közlevéltárak által elkészített alapleltárak értékelésében.142

IV. Fára József LOK-ban végzett munkájának összefoglaló értékelése

Tevékenységének áttekintése alapján egyértelműen megállapíthatjuk, hogy korát meghazudtoló szellemi frissességével, munkabírásával és szorgalmával hatalmas munkát végzett. Különösen kiemelkedő teljesítményt ért el az irattári és levéltári selejtezések szabályozásában és véghezvitelében. Ne feledjük: a magyar levéltárügyben ilyen volumenű és összetett feladat addig nem volt. Fára e témában, de az anyakönyvi ügy rendezésében, a szakmai szabályalkotásban és minden ügyben, amit intézett, kimagasló színvonalon látta el teendőit. Korának kiemelkedő selejtezési és szabályalkotó szakértője volt. Nekrológírója, aki ifjú kollégája volt a LOK-ban, azt az ügyszeretetét hangsúlyozta, amellyel Fára a magyar levéltárügyet szolgálta.143

A II. fejezetben tárgyaltuk a LÓK Tudományos Osztályán 1952 áprilisában lefolyt vizsgálatot. Az ennek során Fára Józsefről a bizottság által készített „jellemzés" egyrészt elismerte, hogy nagy szakmai tudással és a közigazgatási ügyintézés alapos ismeretével rendelkezik, mindez „indokolttá teszi, hogy számos elvi kérdés tisztázásánál nagy tapasztalatait igénybe vegyék." Másrészt viszont úgy állítja be, hogy „előrehaladott kora, kicsinyes aprólékos munkamódszere, tapasztalataiban való elzárkózottsága saját munkájában is gátolja; tudását, gazdag ismereteit a fiatal levéltárosoknak nem hajlandó átadni. Ebből folyik, hogy minden munkát maga akar elvégezni, amit kora és időnkénti túlterheltsége miatt nem mindig tud a kellő mértékben ellátni."

A bizottság tehát emberi vonatkozásban rossz véleményt alkotott Fáráról. Úgy véljük, ezt megalapozatlanul tette. Néhány hónappal később, 1952. szeptember 12-én a LOK-on belül ugyanis a személyzeti főelőadó jóval „kedvezőbb" jellemzést írt. Eszerint „nagy levéltári és közigazgatási gyakorlatát, valamint rendszerező készségét a LÓK munkájában jól tudjuk használni. Munkájának vannak hiányosságai, amelyek főleg abban jelentkeznek, hogy nem mindig tudja kellőképpen alkalmazni az új társadalmi rend által nyújtott adottságokat egyes levéltári ügyek elbírálásánál, azon kívül féltékeny munkakörére (ami nem jelenti azt,

141 Uo. 1610. M 20-5, 6/1950., 3,11,12,15/1951., uo. M 23-4/1951., uo. F 38-1/1951., MNL OL XIX. I. 18b. 31/1951., Biz. 31-1, 3,4, 5, 6/1952., 9-1-15/1953.

142 MNL OL XIX. 1.18a. 864-1330/1952.

143 Vörös Károly: Fára József 1884-1958. Levéltári Közlemények 30. évf. (1959) 213. p.

130