Erős Krisztina (szerk.): Fára József főlevéltárnok emlékezete. A 2011. szeptember 28-án Zalaegerszegen tartott tudományos emlékülés előadásai - Zalai gyűjtemény 73. (Zalaegerszeg, 2013)

Lakos János: Fára József tevékenysége a Levéltárak Országos Központjában (1950–1953) és utolsó évei

- a selejtezés az 1868. január 1-jétől a „felszabadulás" (1945) időpontjáig keletkezett iratanyagra terjed ki; a munkát a 185/1951. MT rendelet, valamint a végrehajtására kiadott tárcautasítások és ügykörjegyzékek, továbbá ezen utasítás rendelkezései szerint kell végezni (ezért ügykörjegyzék ehhez az utasításhoz nem is készült);- a selejtezés ütemének gyorsítása érdekében az olyan iratokat, amelyek értékelése hosszabb időt igényelne, meg kell tartani;- ki kell válogatni és gyűjteni az MMI által összeállított jegyzék szempontjainak megfelelő iratokat (a jegyzék mellékelve);- „űz egyes iratok megvizsgálása során feltalált olyan iratokról, amelyek történeti, gazdaság- vagy helytörténeti, népgazdasági vagy bármely más szempontból érdekesek lehetnek, külön-külön papírlapon (szabvány nyolcadív) kijegyzéseket kell eszközölni. A kijegyzésnek tartalmazni kell az irat rövid tárgyát és irattári jelzetét csak az olyan iratokról készüljenek kijegyzések, amelyekre valószínűleg nincs mutatókönyvi utalás;- a selejtezés megkezdése előtt selejtezési tervet szükséges készíteni, amelyet a LÓK hagy jóvá; elsősorban az 1944. évvel kezdve visszafelé haladva 1920-ig terjedő iratanyagok selejtezése indokolt;- a selejtezést a LÓK és az MMI együtt ellenőrzi.

Az utasítás mellékletét képezte „A Magyar Munkásmozgalmi Intézet jegyzéke a levéltárak selejtezésével kapcsolatban" című, 1952. május 24-i keltezésű ösz- szeállítás. Eszerint igen széles témakörben iratokat kellett kigyűjteni a pártintézmény céljaira. Az akkori viszonyok között, a kommunista diktatúra legsötétebb éveiben az iratanyagoknak sem lehetett nyugtuk: hatalmi szóval megdőlt a fél évszázada Magyarországon is megingathatatlan szakmai alapelv, a proveniencia elve. A Párt, helyesebben - mint erről a b) alfejezetben már szóltunk - az AVH saját döntése alapján lényegében korlátlanul megvalósíthatta, hogy összegyűjtse, őrizze, kezelje és feldolgozza száz év magyarországi közirat-anyagának számára bármilyen szempontból fontos részeit A LÓK megpróbálta korlátok közé szorítani az MMI iratgyűjtését, sikertelenül.92

A LÓK utasítása alapján végzett belső selejtezést kutató-selejtezésnek nevezték el az értékes iratok feltárása, kijegyzése okán. A kutató-selejtezés 1952. október 31-ig elért eredményeiről Balázs Péter számolt be a szakmai folyóiratban. Eszerint 15 közlevéltár összesen 1380 fm iratot vont selejtezés alá, ebből 366,5 fm lett selejt. Szerző szerint a tematikai feltárás nem csak a tudományos kutatást, hanem a tervezett levéltári ismertető leltározást is nagymértékben elősegíti. Nem hallgatta el a feltárás során jelentkező problémákat sem.93

92 Az MMI/ÁVH kezébe került iratanyagok további sorsára lásd: Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története. Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2006. 341-343. p.

93 Levéltári Híradó 1952. évi 4. szám 36-41. p.

117