Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - V. Fél esztendő „A világ leghosszabb falujában”. Sztaro Nyikolszkoje, 1942.VII.12-étől 1943.I.13-ig
Elhelyezkedési körletünkkel szemben egy kolhoz-istálló volt a domboldalon, és közvetlen környezetünkben 5 használható szélmalom a völgy két szélén húzódó emelkedőn. A falu két sor házzal húzódott a völgy szélén, a domboldal aljában. Nem is lehetett látni a végét. Ellenben, ahogy haladtunk az úton, egymástól nem nagyon messze, két templom állt. Öt-hat km után délnyugat felé út szaladt fel a dombra, majd széles háton vezetett Szkupoljba, illetve torkollott bele abba az útba, melyen pár nappal előbb a Donhoz igyekeztünk. Letértünk az útról egy óriási zöld színű tábla irányába, mely nem volt más - nagy örömünkre -, mint nagyon szép szemes cukorborsó. Most már megélünk, gondoltuk, de azért tovább mentünk a borsó mellett, amíg egy hatalmas káposzta táblára nem találtunk. Mivel még mindig a falu mellett haladtunk, már csak azért is tovább hajtott bennünket a kíváncsiság, hol van vége ennek a - talán a világ leghosszabb falujának? Én mindig azt hittem, hogy Sármellék két sor házból álló 5 km hosszú utcájánál hosszabb falu talán nincs is. De ez már többszöröse volt annak. A mezőn haladva általában belterjes kultúrákat láttunk. Később tudtuk meg, hogy ez a vidék már Voronyezs zöldövezetéhez tartozik, vagyis a város ellátásában jelentős szerepe van. Az első napon feltűnő nagy rozstermelésnek is megoldódott a titka: a rozs szolgáltatta a voronyezsi műgumigyár alapanyagát. Talán a leghatalmasabb területeket a napraforgó foglalta el. Már érőfélben volt. Ezt is jó tudni! Akármilyen messze volt is a falu vége, csak odaértünk! Ott meg is kérdeztük, hány km hosszú ez a falu? Elhültünk, mikor hallottuk: 18 km hosszú! Olyan, mintha Keszthelytől Zalaszántó Paperdőig hézagmentesen beépítették volna az út két oldalát! Bizony jó időbe telt, amíg végigjöttünk ezen a hosszú főutcán. Jó időre biztosítottuk az élelmezést ezekkel a felfedezésekkel. Másnap kora reggel aztán megkértük a velünk mindinkább barátkozó lakosságot, a nőket, hogy a borsószedésben és a szénaforgatásban, gyűjtésben legyenek segítségünkre. Ezért mi kosztoljuk őket. Annyi lett a szíves jelentkező, hogy azon a napon szedtek egy kocsira való borsót, és az összes renden lévő szénát megforgatták. Természetesen kocsikkal hordtuk őket a helyszínre. Gyönyörűen énekelve vonultak ki s be. Versengve, futva forgatták a rendeket. Nagyon jó dolgosok voltak. [...]173 Nagyszerű viszony alakult ki köztünk és a lakosság között, és ez kölcsönös segítségnyújtásban mutatkozott meg. Ettől fogva mindig nálunk gyűlt össze a rengeteg jókedvű fiatal, és minden este dallal, tánccal, zenével töltötték az időt. Sietni kellett a széna összegyűjtésével, mert nagy gond volt az őrzése, és az is, hogy esőmentesen tudjuk be is hordani. Ebben megint a lányokhoz fordultunk, akik aztán óriási kedvvel és nagy számban jöttek. Egy rövid nap alatt össze is 173Kemendy megjegyzése: „Az ebédosztásról készült a mellékelt fénykép." Lásd a 30. sz. képet! 97
