Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - IV. Beszegyinotól a Donig. 1942.VI.28–1942.VII.11-ig
Donnál. Később megtudtuk, hogy valótlan a hír. A Feri gyógyultan hazakerült, és 1964-ben halt meg odahaza. A sok jövés-menésben törte a sarkantyú a bokámat, azért lecsatoltam, és ahogy Ferivel beszélgettem, mellém tettem a földre. Aztán hirtelen indulnunk kellett, és elfelejtettem. El is veszett. Ezt a jelentéktelen eseményt csak azért említem, mert már ekkor szárnyra kapott az a hír, hogy elérve a Dont, minket hazavisznek. Bármennyire is alaptalannak találtam, mégiscsak hatalmába ejtett engem is, mert Csete törzsőrmesterrel megbeszéltem, csináljanak egy pár szép sarkantyút. Igaz, nem mondtam neki, hogy a hazamenetelre, de belül valóban ez volt az indító ok, bevallom. Zsongtak bennem az elmúlt napok eseményei, amikor a zászlóaljra felzárkózva Tyim előtt álltunk meg késő délután. Csak jelképes ez a meghatározás, mert tőlünk még nem volt látható, és egy leküzdhetetlennek látszó harckocsi-árok is előttünk volt, nemkülönben a város. Ez az egész nyári hadművelet erről a városról kapta a nevét: a tyimi áttörés. Emlékezetes marad az utókor számára is. Támadáshoz gyülekezett a hadosztály. Mi az erdő szegélyén helyezkedtünk el a zászlóalj mögött. Este orosz részről felderítő repülőtevékenység volt tapasztalható. Már mindenki óvakodott a gyufa és egyéb tűz fényeitől, nehogy újra megbombázzon bennünket, mint Galicsiben. Tudatában voltunk annak is, hogy holnap megint nehéz, talán az eddigi legnehezebb napunk lesz. Sokáig fenn voltunk, és én is az embereket, lovakat ellenőriztem, amikor a sötétben alezredes úr állt mellém. Érdeklődött a vonat állapota és az eddig történt eseményekről. Elmondtam többek között a Gnyilojében történt drámánkat. Meghagyta, hogy amint megállapodunk, terjesszem fel Hegedűst kitüntetésre. Emlékezetes beszélgetése ma is pontosan cseng a fülemben:- A németek részéről történt elégtelen felderítés miatt nagyon nagyok a veszteségeink. El lehetett volna kerülni. A mi korszerűtlen felszereltségünkkel nem lett volna szabad ilyen remek harcmódot folytató ellenséggel harcolnunk. Itt hiába van a vitézség, nem azon múlik a siker. Alulmaradtunk, és a legdrágább életekkel kellett megfizetnünk technikai elmaradottságunkat. Hacsak néhány páncélkocsink is lett volna, felülkerekedhetünk a visszavonuló ellenségen! Sajnos, csak megállapíthatjuk ezeket, de változtatni nem tudunk.- Látva a nagy tiszti kiesést, szinte lelkiismeret furdalásom van, amiért a tartalékos tisztiiskolán a hadapródokat, elégtelen felkészültségük miatt is megbuktattam. Mégiscsak többet lehetne várni most egy elégséges eredményű zászlóstól, mint egy továbbszolgáló őrmestertől, akit kénytelen voltam szakaszparancsnoknak tenni, mert nincs tiszt...- Neked is tartozom egy válasszal. Emlékezz, mielőtt elindultunk, azt ígértem, majd később megmagyarázom annak a napnak történetét, amelyen ötször változott a beosztásod, amíg hozzám feljöttél. Most alkalmasnak találom már az 86
