Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - III. „Magyar gyerek vagyok, elbírom a nehéz harcot!”

jutott jelentkezésem után, [hogy] a számomra rossz emlékű Kozderka ezredes is ott van. Találkozni semmiképpen nem volt szándékom vele. De már vissza nem léphettem. Amint a faluba beértünk, Ikonárt a házak mellett hagytam a lovakkal, magam pedig bevittem az ezredirodára. Talán szerencsém lesz. Ikonárnak meghagytam, amint engem kijönni lát, azonnal a leggyorsabban hozza a lovakat, hogy nagyon gyorsan eltűnhessünk.

A jelentést átvették, a borítékot aláírták, én pedig azonnal ki, nehogy észreve- gyen. A lovak azonnal ott voltak, föl a tetejibe! És éppen indulni készülök, mikor sípszót hallok. Tudtam, ez az ő sípja, így szokta messziről magára felhívni a figyelmet. De most nekem ezt nem kellett tudnom. Vissza se nézz, vágta! Csak szegény Ikonárt sajnáltam, hogy fog ő kinézni utánam! Mikor visszaérkeztünk, siralmas képet mutattunk, különösen Ikonár és a lova. Alezredes úr megkérdezte:- Az ellenség üldözött benneteket?- Igen, nekem a legnagyobb ellenségem - feleltem. Öt patkót húzott le lovainkról ez az út.

Itt, Galicsiban szinte idillikus nyugalomban teltek a napok, hacsak azt a zavaró momentumot nem említem, hogy az időjárás változatlanul esős maradt. Viszont a közelgő támadás előfeltétele az volt, hogy felszáradjanak az utak, és állandósuljon a jó idő. A támadás időpontját a hónap közepétől így határozták meg:- Az utolsó esős nap utáni 5. napon. Az idő azonban néhányszor módosította a közbejött esővel.

Ebben a várakozásteljes hangulatban, egyik napon éppen a ház előtt ültünk, beszélgettünk, mikor feltűnt az ezredparancsnok szürke hátaslován maga Kozderka ezredes. Felénk jött. Én rögtön a házba mentem, hogy ne lásson. (Az eset óta nagyon féltem tőle.) De nem állt meg, hanem Beszegyino felé elügettek. Kis idő múltán egy Botond vontató137 haladt ugyanabban az irányban. Nem telt bele sok idő, amikor hallottuk, hogy Kozderka a terepen rosszul lett, és éppen akkor ért oda „véletlenül" a Botond, felvette, és egyenesen kórházba vitte. Hogy milyen véletlenek vannak!!! Ezredparancsnok nélkül maradtunk, de ez senkit sem izgatott. Egy nagyon szimpatikus vezérkari alezredes138 vette át a parancsnokságot,

137 A Botond másfél tonnás terepjáró gépkocsik eredetileg lövészzászlóaljak rajgépkocsijai voltak. Szükségből azonban felhasználták lövegek vontatására is. A 2. hadsereg gépjárművei közül egyedül ez a típus bírta jól a gyakori és hosszú távú igénybevételt.

1381942. június 22-én DITTRICH GÉZA (Perjámos, 1897. július 10. - n. a.) alezredes vette át a 17. gyalogezred parancsnokságát, aki 1940. május 1-jétől a zalaegerszegi 17/III. zászlóalj előbb ideiglenes, majd kinevezett parancsnoka volt, s csapatteste élén vonult el 1942. május elején a keleti hadszíntérre. Július 4-éig látta el csupán az ezredparancsnoki teendőit, utódja SZÁVAY SÁNDOR (Sopron, 1900. augusztus 17. - München, 1972. június 19.) vezérkari alezredes, 1942. október 1-jétől vezérkari ezredes lett. Szávay alezredes a Hadiakadémia harcászat tanáraként 1942. június 15-én került ki tanintézetével a 2. hadsereg hadműveleti területére, s július 18-áig töltötte be a 17. gyalogezred parancsnoki beosztását. HL HM AKVI 6161/1897.; Szakály Sándor 2003. 324-325. p.

66