Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - III. „Magyar gyerek vagyok, elbírom a nehéz harcot!”

akivel később mindenütt találkoztunk, mindenre kiterjedő figyelme volt. Egészen felszabadult lett mindenki, hogy Kozderkától, ettől a csak külsőségekben tobzó­dó, szadista cseh tiszttől megszabadultunk. Mindenkinek az volt a véleménye, hogy ez a megfutás méltó volt hozzá. A teljes képhez tartozik, hogy elmondjam még a következőket: Dr. Bellovics Gyula, sármelléki körorvos mesélte, aki Kijevben dolgozott a kórházban: Kozder- ka odakerült, és azonnal a sebesült katonákat kezdte macerálni, mire a kórház parancsnoka megmondta neki:- Itt csak betegek és sebesültek vannak, aki egészséges, az menjen haza, vagy a frontra. Egy-kettőre hazaküldték. Nagykanizsán a Főtér és a Sugár út sarkán volt a la­kása. Mikor a kiskanizsaiak megtudták, hogy hazament, tömeg gyűlt össze a la­kása előtt, és „Disznó, hazalógott, otthagyta a fiainkat, pfuj!" kiáltásokkal tüntet­tek ellene. Azonnal nyugdíjazták. [...] Tábori misére gyülekeztünk, és a téma Kozderka eltűnése volt. Lóháton ér­kezett alezredes úr. Nagyon fiatalosan ugrott le a lóról, és e szavakkal fordult hozzánk:- Mi az, urak? Feltűnően jó a hangulat. Vajon mi az oka? Egyre gondoltunk vele együtt. Ezen a misén általános gyónás volt, ami azt jelenti, hogy voltaképpen senki sem gyónt papnál, csak bűneit megbánva, feloldozást kapott, és mindenki áldo­zott. Azokat az arcokat nem lehet elfelejteni. Mindenki tudta, közeleg a nagy tá­madás,139 ez azért van. Ki tudja, ki éli túl?! 139 A 2. hadsereg hadműveleti területre elsőként kiszállított III. hadteste a német Weichs-Seregcso- port kötelékében 1942. június 28-ától vett részt a támadó hadműveletekben. A német hadvezetés 1942 nyarára halasztott Blau hadműveletének keretében a Kurszk körzetében elhelyezkedő Weichs-Sereg- csoport alakulatainak (német 2. tábori, illetve 4. páncéloshadsereg, magyar 2. hadsereg kiérkezett ré­sze) és a tőlük délre csoportosuló német 6. hadseregnek együttes támadása az első ütemben a Donhoz való előretörést, a második ütemben a Don és az Oszkol folyók közé zárt szovjet csapatok megsem­misítését célozta. A német VII. hadtesttel megerősített 2. hadseregbeli alakulatok feladata ezen belül az volt, hogy a német 4. páncélos és a 6. tábori hadseregek között, Kurszk előtti védőállásukból kiindulva Tyim város előtt törjék át a szovjet védelmi vonalat és Sztarij Oszkol irányába jussanak ki a Donhoz. A magyar seregtestekre kirótt támadási feladatok javarésze a 9. könnyű hadosztályra hárult. Támadá­si sávja előtt húzódott a szovjet csapatok műszakilag egyik legjobban kiépített 10-15 km-es mélységű védelmi állása. A Weichs-Seregcsoporttal szemben a Brjanszki Front balszárnya (13. és 40. hadsere­gek), a német 6. hadsereggel szemben pedig a Délnyugati Front jobbszárnya (21. és 28. hadseregek) védekezett. Mivel védelmi vonaluk megerősítésére kevés tartalék és idő állt rendelkezésre, e sereg­testek a szovjet főparancsnokság utasítására a Donig terjedő területet anyagilag szinte teljesen kiürí­tették, az utóvédállások kiépítését, s némi tartalékerő felvonultatását azonban csak június 20. után kezdték el. A német és magyar csapatok másfélszeres létszám és fegyverzeti túlerőben rendelkeztek a szovjet alakulatokkal szemben. Szabó Péter 2001. 86. p. 67

Next

/
Thumbnails
Contents